Szabó Imre

Szabó Imre

Szabó Imre

Szabó Imre

A Budapesti Református Egyházmegye első esperese

Szabó Imre volt 1932-től az újonnan alakult Budapesti Református Egyházmegye első esperese. Gyülekezeteket hozott létre, templomok, iskolák építésére teremtette elő a pénzt, megelevenítette a presbiteri, diakóniai szolgálatot, az ifjúsági és gyermekmissziót. A háborúban és a háború után is segített, akinek tudott, még „száműzetése” helyén, a szabolcsi Bujban is. 1951-ben ugyanis lemondatták esperesi tisztségéről, s ’52-től Buj község lelkipásztora lett, 1955-ben bekövetkezett haláláig. „Ezt írja naplójában: »Oh, bár Isten adna erőt nekem is és sokaknak az ő akarata megértésére és lelket az engedelmességre; mert mindennek titka az engedelmesség. Nem a töprengés – hanem az engedelmesség.« …Engedelmes akart lenni Isten Igéje iránt. Ezért ragadta meg Isten Szent Lelke, ezért kapott a gyakorlati építő munkára lelki ajándékot. Hogy tudjon egész életén keresztül szeretni, szolgálni, építeni, alkotni.” Draskóczy István

Nékem az élet Krisztus...

Nékem az élet Krisztus…

Nékem az élet KrisztusDr. Joó Sándor élettörténete

Draskóczy István, a barát és kortárs rajzolja meg hitelesen Joó Sándor életútját, aki a Budepesti Pasaréti Református Gyülekezet első lelkipásztora volt. A két háború közti Magyarországon nem volt könnyű parókiát találni, főleg a fővárosban, de Isten ajándékaként megszülethetett egy új gyülekezet. Joó Sándor a háborús majd az ötvenes évek embert és hitet próbáló viharaiban is kitartott gyülekezete mellett. Kitartott, hiszen Pál apostollal együtt vallotta: Nékem az élet Krisztus…