Citromsárga pirospontok

Citromsárga pirospontok

Az ajándék c. történetben Annika még csak négy éves volt. Azóta nagyot nőtt: ő most már Anna, s nemsokára a tizenkettedik születésnapját ünnepli. Testvérei is nagyok már, a kisebbik, Titi (vagyis Kriszti) most első osztályos. Érthető hát, hogy a gyerekek gondolatai is az iskola, a tanulás körül forognak. Persze nem olyan unalmas kötelező-olvasmány szerűen, hanem nagyon is izgalmas gyermekproblémákat nagyon is élvezetes gyermeknyelven előadva. Például, hogyan lehet túlélni, ha valakit igazságtalanul értékelnek egy zongoraversenyen, hogy lehet egy verekedős kisfiúból igazi testőr, vagy hogy miért pirospont a pirospont akkor is, ha sárgára festik. S aki értő szívvel olvassa e kis történeteket, rájön, hogy az igazi értékek nem a szemünkkel keresendők.
A történeteket megint Anna „meséli”, s mintha az ő naplófüzetébe lapoznánk bele, amikor a könyvecskét kinyitjuk. Kisebb-nagyobb rajzok, mintha ő maga rajzolta volna, s mintha csak rajta felejtette volna a füzeten a tárgyait.