Örökhajtós telefon

Örökhajtós telefon

„Ez a könyvecske egy csokornyi bizonyságtétel. Továbbadása annak, amit gyermekkoromban szüleimtől hallhattam, és én magam is átélhettem Istennel. A kedves Olvasó némi korrajzot is talál az aprócska leírásokban, érzékelheti a háború utáni ébredés sodró erejét, és átélheti a rendszerváltás körüli idők tavaszváró vágyakozását is. Megerősödhet azon meggyőződésében, hogy Isten ma is Isten: beszél hozzánk és erőteljesen munkálkodik világunkban” – így kezdi a lelkipásztor Szerző történeteit, amelyek magukért beszélnek, magukkal ragadva az Olvasót.
„Amint olvasom dr. Tatai István istenes történeteit – vallja a tudós barát, Telegdi József –, megragadnak az emberi sorsok, sorsfordító mozzanatok, események; életváltoztató döntések sorakoznak egymás után; belső harcok, vívódások tárulnak elém, melyek örömteli felszabadultságban folytatódnak. A régi barátból már-már magam is családtaggá válok, közben részt veszek a pezsgő gyülekezeti életben, sőt elutazom távoli országokba is. Az egész könyv a láthatatlan Isten konkrétumokban megnyilvánuló, kézzelfogható tetteiről tanúskodik. Egy-egy sztori kapcsán hangosan fölnevetek, látva az Úr humorát, aztán beleborzongok a magával sodró elhívás-történetbe, majd szinte kicsordulnak a könnyeim a meghatottságtól – Isten senkinek se marad adósa, különösen annak nem, aki az eke szarvára tette a kezét, és hátra nem tekintve, odaszántan követi őt.”
Töretlenül

Töretlenül

Töretlenül

Egy ember igaz élettörténete, út az elmondhatatlan emlékektől az elképzelhetetlen kegyelemig
A szégyen, gyász és kétségbeesés legyőzésének és az igaz szeretet elfogadásának története.
Josh McDowell a 40-es, 50-es években nőtt fel a Michigan állambeli Union City városa mellett, egy családi farmon. Gyermekkor az álmok Amerikájában – innen, Kelet-Európából kétszeresen eszünkbe juthat, hogy ez lehetett Josh életének legszebb időszaka. Ám az ő esetében ez másképp történt. Apja alkoholista volt, aki fiát a családi gazdaság cselédjének tekintette. Semmi szeretetet nem mutatott iránta, és éveken át súlyos bántalmazásokat kellett eltűrnie. Édesanyja ugyan szerette, de képtelen volt segíteni rajta. Josh végső elkeseredésében az Úrhoz kiáltott segítségért, de nem kapott választ. Azt hitte, Isten nem hallgatta meg, vagy nem is létezik.

Lázadó haraggal fordult Isten ellen, és előbb a nemlétét akarta bebizonyítani. Hogy Jézus feltámadása ellen bizonyítékokat keressen, bejárta Európa jeles múzeumait és könyvtárait. Ám bizonyítékot a feltámadás ellen nem talált. Annál többet a nagy kételkedők megtéréséről és bizonyságairól Krisztus mellett. Josh McDowell, a becsületes „Tamás” sem tehetett mást: leborult, és átadta életét Krisztusának. Töretlenül című bizonyságtétele erről az útról szól – mind könyvben, mind filmen – a kisgyermekkortól a teológiai szemináriumig.
Josh azóta a világ egyik legismertebb evangelizátorává vált. Folyamatosan járja az Amerikai Egyesült Államokat csakúgy, mint az egész világot. Mindenütt arra törekszik, hogy segítsen a fiataloknak és a felnőtteknek megerősödni hitükben és a Szentírásra alapozott meggyőződésükben.
Magyarul is számos könyve megjelent, ismerhetjük arcának apai, pásztori, igehirdetői és hitvédői vonásait. Most a gyermek- és ifjúkor eddig rejtett vonásait fedi fel előttünk, amely megrázó bizonyságtételével árnyaltabbá teszi az „amerikai álmot”.
A könyv társszerzője, a film rendezője Cristóbal Krusen, a Messenger Films nevű vállalat alapítója és elnöke. Cristóbal forgatókönyvíró és filmrendező, számos könyv szerzője. Töretlenül című filmje Josh McDowell gyermek- és ifjúkorát meséli el. 

Láng a hamu között

Láng a hamu között

Láng a hamu között

Kortörténeti és prédikációtöredékek Dobos Károly életének 1945-1952 közötti szakaszából

Isten szava élő, és ható. Nem lehet semmiféle pártcenzúrával betiltatni. Az szószékről elmondott prédikáció életeket, sorsokat fordíthat meg. Ám a magyar történelemben voltak időszakok, amikor a szólásszabadság csak papíron létezett. Amikor nem csak a szavakat, hanem a gondolatokat is cenzúrázták, akkor minden kimondott szónak súlya, következménye volt. Sokszor meghurcoltatásban, börtönévekben, vagy kitelepítésben mérhető következménye. Ma már nem tudjuk, mit jelentett a háború utáni ideológiai harc közepette a gyomláló lelkület ellen szólni; a személyi kultusz idején arról prédikálni, hogy bűn embereket dicsőíteni; a Rákosi-műszakok, a sztahanovista élmunkások között arról beszélni, hogy a vasárnap Istené; vagy a béketüntetések harsogó jelszavai között kimondani azt, hogy egyedül Isten teremthet békességet. De talán, ha bepillantást nyerünk a korabeli sajtóba, jobban megértjük, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenes években szószékről hirdetni Isten igazságát hőstett volt. Olyan cselekedet, amelynek jelentőségét fel kellene fognunk, s tovább kellene adnunk fiainknak és lányainknak, hogy megértsék ők is: diktatúrában is lehet szabad emberként élni, gondolkozni, szolgálni. Kötetünk rendhagyó prédikációs kötet. Dobos Károly prédikációi csak töredékesen maradtak fenn. Ezeket a töredékeket helyeztük el a kor dokumentumai, a korabeli írott sajtó, a pártlapok és parlamenti hozzászólások keretei között, hogy egy kicsit beledöbbenjünk abba, mit is jelentett Isten igéjével szolgálni a negyvenes évek második felében, ötvenes évek elején Magyarországon.

Illés kenyerén

Illés kenyerén

Illés kenyerén

Írások, dokumentumok Dobos Károly református lelkipásztor kitelepítésének éveiből

Válogatta és szerkesztette: Miklya Luzsányi Mónika

Dobos Károly 101 évet élt, végigélte, s nagyobb részt végig is szolgálta a 20. századot. Tíz évig volt a KIE utazótitkára, majd a budapesti Fasori gyülekezetben szolgált Szabó Imre esperes mellett. A háború után, a kommunista fordulat idején is rendületlenül folytatta gyülekezetépítő munkáját, s gyűjtést szervezett a kitelepítetteknek. A pártállam ezt nem nézhette el, 1952-ben koholt vádak alapján őt is kitelepítették, a Bács-Kiskun megyei Szankra helyezték. 50 éves volt akkor. Isten kezéből fogadta el az áldásokat és próbákat egyaránt, mint Pál apostol, tudott bővölködni és szűkölködni is. A szanki szűk esztendőket hosszúra szabta az Úr, 12 évig tartott Dobos Károly száműzetése a pusztán, de ahogy Illést a hollók etették, úgy kapott ő is megerősítést naponként odafentről. Szankon és a környező szórványokban tovább folytatta gyülekezet-építő munkáját. Életének ebből a próbás, mégis áldásokkal teli szakaszából való az a lelki napló, melyet most – néhány fontos dokumentum kíséretében – közzéteszünk.

„Ez a kötet szerényen, de hűségesen tükrözi Dobos Károly nehéz, küzdelmes, de Urához mindvégig, minden körülmények között hű, szolgáló lelkét, ugyanakkor szemléletes, valós képet ad az 1950-es és 1960-as évek egyházi és politikai helyzetéről, az igen »kemény időkről«. Dobos Károly élete, hűséges szolgálata példaként állhat előttünk: a »nehéz időkben« is lehet helytállni (sőt templomot építeni!). Jó, hogy ezek »megírattak a mi tanulságunkra«.”
Dr. Ladányi Sándor,
a KGRE Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető tanára

Elég néked az én kegyelmem...

Elég néked az én kegyelmem…

Elég néked az én kegyelmem...

Egy református lelkipásztor szolgálatának első és utolsó tíz éve

Damásdi Dénes református lelkipásztor a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház (református-evangélikus gyülekezet) lelkésze volt tíz éven keresztül, tragikus haláláig. Ezalatt fáradhatatlanul tett-vett, szervezett, országhatárokon is átnyúló diakóniai és könyvmissziói munkát végzett, ő indította el a Parakletos Könyterjesztő és Könyvkiadó Szolgálatot. Ám nemcsak e sokféle tevékenységgel vívott ki tiszteletet magának, hanem ahogyan élt, ahogy szeretni tudott másokat. Most sem egy száraz gyülekezettörténetet vagy életrajzot vehet kezébe az olvasó, hanem személyes vallomástételt a pótolhatatlan férjről, apáról, barátról, lelkészről, szolgatársról – özvegye, Damásdi Dénesné elengedés-történeteként.

„Nem szerette, ha nagytiszteletű úrnak szólítják. Ő mindenkinek egyszerűen csak Dénes volt, esetleg Dénes bácsi a hittanosoknak, vagy ha nagyon ragaszkodott valaki a hivatalos megszólításhoz, akkor lelkész úr. És persze katolikus városban élve, néha még Dénes atya is lett belőle.
Igen, Dénes. Róla szeretnék írni, ami nekem, aki a legközelebb álltam hozzá, nem is olyan egyszerű feladat. Sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek hozzá: írjak gyülekezet-történetet, életrajzot, vagy csak az emlékeket gyűjtsem össze? Aztán rájöttem, hogy ilyen közelről nem tudok tárgyilagos lenni, s hogy egy-egy beszélgetés- vagy prédikációtöredék, egy-egy villanásnyi betekintés személyes életébe talán többet megmutat abból, ki is volt ő valójában, mint a száraz adatok vagy tények. Személyében és életében úgy összeolvadt a gyülekezet, a szolgálat, a család, hogy egyikről sem lehet szólni a másik nélkül.” Damásdi Dénesné

Én vagyok Megvigasztalótok

Én vagyok Megvigasztalótok

Én vagyok Megvigasztalótok

A vigasztalás nemcsak egy konkrét esetre vonatkozik, mint például gyász, betegség, csalódás. Hanem egész életünk vigasztalásra szorul ebben a siralmas világban. Ez a gondolat indította az 1990-es évek elején Szabó Imre sárbogárdi lelkipásztort és feleségét, Szabó Évát, hogy »Vigasztaló« címmel kéthavonta megjelenő körlevél induljon a velük testvéri közösségben élők összefogására, és az egymással való kapcsolat ápolására. 
Az azóta több mint négyezer példányban megjelenő testvéri körlevél túlnőtt egy kegyességi csoport hatókörén. Kötetünk válogatást közöl a Vigasztaló hitet és reménységet ébresztő soraiból. Bizonyságtételeket, vallomásokat olvashatunk életről, halálról, szeretetről, megbocsátásról, közösségről, gyógyulásról, megújulásról.

Egy rövid bizonyságtétel:

„Fiatal keresztyén voltam. Sok kérdésem volt. Egyszer megkérdeztem egy idős, hívő lelkészt: Mondd Bátyám, hol van a szeretet határa? Az a vonal, melyet átlépve az ember már átesik a ló másik oldalára.
Bámulva nézett rám: A szeretet határa? – kérdezte. A szeretetnek nincs határa.”

Viharban

Viharban

Viharban

Egy magyarországi zsidó asszony élettörténete

Fischer Marianna budapesti zsidó családban született, s Hajós Mária hatására lett fiatalon keresztyénné. A második világháborút egy menhelyen vészelte át családtagjaival együtt. Közeli rokonsága csodával határos módon élte túl a zsidóüldözést. 1948-ban családjával együtt kalandos körülmények között kitelepült Amerikába. Viharban című visszaemlékezése izgalmas olvasmány. Nemcsak érdekfeszítő élettörténet, hanem fontos kordokumentum és értékes keresztyén bizonyságtétel is egyben. „Csak csodálkozni tudok, ha végigtekintek életemen, látva Isten kezének munkáit, aki azon az éjszakán így szólt hozzám az óvóhelyen: Az Úr az én oltalmam; a felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a te sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Zsolt 91,9–11

Annak idején még nem igazán tudtam elképzelni, milyen nagy csodákat fogunk megtapasztalni az Ő kegyelméből. De ma már tudom, milyen nagy a mi Megváltónk. Tudom, hogy mindenkor Ő a mi Szabadítónk.” Fischer Marianna

Túl életen és halálon

Túl életen és halálon

Túl életen és halálon

Benkő István rákospalotai lelkipásztor élete

Századunk első felében az Úr Isten nagyhatású igehirdetőkkel áldotta meg a magyar reformátusságot, közéjük tartozott Benkő István is, a Pestkörnyéki Egyházmegye első esperese. A kötet elején Benkő István tárgyilagos önéletrajzában felvillannak élete kulcseseményei, melyek részletesebb kibontására a további írások vállalkoznak. Ravasz László elsősorban a teológus Benkővel foglalkozik, Deme László a közös edinbourgh-i diákévre emlékezik, majd Patay László a szolgálattevőt, Boross Géza az igehirdető lelkészt, Ecsedy Aladár az énekfordítót és dallamszerzőt mutatja be. „Benkő István az Isten mélységeit vizsgáló lelkek közé tartozott. …lélegzetelállító módon tudott beszélni! Jól emlékszem, egy alkalommal a Kálvin téri gyülekezet termében kétórás előadást tartott – úgy, hogy moccanást sem lehetett hallani. Gondolatainak mélységével és szellemének szárnyalásával túlragadott bennünket az élet és a halál határain. Külön helyet foglalt el az akkori nagy igehirdetők között is.

Az itt következő megemlékezések érintik ugyan ritka személyiségét és lelkiségét, de mélyebbre nem mennek, noha Hamza András egyenesen a modern magyar kálvinista miszticizmus Anselmusának nevezi őt. Benkő István felfedezése tehát még hátra van. Ez a szerény kötet nemcsak emlékének a megőrzését kívánja szolgálni, hanem a kutatók figyelmét is fel akarja hívni arra a páratlan kincsre, ami irodalmi hagyatékában rejlik.” Szabó Imre

Sírjanak a papok

Sírjanak a papok

Sírjanak a papok

„A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtunk a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol lakik az ő Istenök?” (Jóel 2,17)

Mozaikok egy református lelkipásztor életéből, akinek életútja egy bánáti faluból a főállású missziói szolgálaton át vezetett, Sárbogárd, a dunántúli kisváros parókiájára. Evangelizációs, lelkigondozói szolgálata sokak számára vált életet megújító áldássá. A mozaikokból nem csupán élete, szolgálata, de a kor személyes vetülete is kirajzolódik.
Az életírás német fordításban is megjelent Lasst die Priester weinen címmel.

Az Ő nevéért...

Az Ő nevéért…

Az Ő nevéért...

A XX. szd-i magyar protestáns egyházi ébredés sajátos színfoltját képezi a zsidóüldözések idején keresztyénné lett evangelizátorok tevékenysége. Hajós Mária (Médi), a II. vh. előestéjén keresztyén hitre jutott fiatalasszony angol nyelvi magánóráin számos később jeles személyiség került kapcsolatba a keresztyénséggel. Férjével, Hajós Emillel együtt részt vett a Jó Pásztor misszió zsidómentő munkájában, majd a háború után árva gyerekeknek működtettek egy egyházi otthont. Férje halála (1959) után Németországban, majd Amerikában lett neves evangelizátor.

„Amikor Isten lepergette lelki szemeim előtt életem eseményeit, mint valami filmet, olyan élethelyzetek is elém kerültek, amelyek mélyen megrendítettek. »Uram, mindezt nem teregethetem ki ilyen egyszerűen!« – támadt föl bennem az ellenkezés. De meg kellett értenem, hogy senki nem tud ezen a világon annyi gyöngédséggel és mégis olyan határozottan meggyőzni, mint az Úr maga, aki látja azokat is, akiket egy másik ember életében tetten érhető cselekedetei révén kíván bátorítani és új hitbeli lépésekre elhívni. Életem történetében nem én vagyok tehát elsősorban az, aki az olvasó figyelmét megérdemli, hanem maga Isten, aki életemet alakította. Nem csoda hát, hogy e könyv írását a szó szoros értelmében a »meghalás« folyamataként éltem át. Szabályszerűen meg kellett küzdenem belső, emberi ellenállásommal. De az Úr csodálatosan győzelemre vezetett ebben a küzdelemben is.”