Pillangószárnyú tigris

Pillangószárnyú tigris

Pillangószárnyú tigrisnovellák

A Pillangószárnyú tigris messzire repít, a jolennehák világába, ahol a képzelet és valóság találkozik, és ahol kiderül, ikertestvérek ők, nincs is köztük olyan nagy különbség. Mert ami a papíron él, az már a képzeletünkben élő és a sorsunkat alakító valóság, mint az égő szemű Örkény István hagymakupolás egypercesében. Széchey Rita ismerős hangon szólal meg új novelláskötetében, mégis, a személyes életsorsból táplálkozó élettöredékek újra és újra meglepik az olvasót ezzel a nyílt, égő szemű tekintettel. A Pillangószárnyú tigris azt a novellavilágot írja tovább, amit Gyémántszikrák című kötetében megismertünk és megszerettünk. Amit az író tolla és az életsors együtt alakít.

A szemorvos-író az Irodalmi Rádió pályázatán novelláival kiérdemelte Az év orvos írója 2015. címet. Több felnőtt és gyerekkötete jelent meg a Parakletos Könyvesház kiadásában, többek között: Segíthetek, doktornő?, Gyémántszikrák, Boldog karácsonyt, Rózmari!, Szeretem őt, A csodakert.

A menny innenső oldalán

A menny innenső oldalán

a menny innenső oldalán

„Van az úgy, hogy minden összezavarodik, szinte egyszerre: mintha kihúznák az ember lába alól a talajt. Sokat gondolkoztam, mi késztethet egy embert arra, hogy otthagyja az otthonát, az országát, a gyökereit? S ha egy középkorú nőről van szó hat gyerekkel, egy halott férjjel, és egy szökős kutyával?”
A hat gyereket nevelő Julie – Júlia – Horvátországban köt ki, egy csendes tengerparti öbölben, ami attól fogva, hogy odaköltöznek, már nem is olyan csendes. Ám a kissé „szeleburdi család” igazi kavalkádja akkor kezdődik, amikor az asszony lecsokifagyizza fehér blúzát egy horvát fiatalember mosolyától. A biztosnak tűnő menekülési kísérlet így kizökken a kerékvágásból. S hogy hogyan talál újra biztos nyomra, az nemcsak a nő és a férfi bonyolódó kapcsolatán, hanem egy egész kapcsolathálón és Isten feltétel nélküli szeretetén múlik.
Nagy Izabella első regénye nemcsak írói tehetségről, hanem a kapcsolatok ábrázolásának derűs és empatikus készségéről is árulkodik. Így az olvasó könnyen belefeledkezik a történetbe, ami igazából bárhol megtörténhet, csak legyen hozzá egy napos tengerpart. Mert „minden országnak kellene napos tengerpartjának lennie”. Vagy legalább a tenger emlékének, a tenger vonzásának, az Isten felé való tengernyi vágynak.

Kupak - Nyár

Kupak – Nyár

Szia Timi. Köszi a meghívást, este jövök. És lécci állíts be egy emlékeztetőt a telódón a mai dátumra. Kupak”. A mobilja fél perc múlva jelzett. „Oks, de miért? Timi”. Kupak szája furcsa kis mosolyra húzódott, amíg bepötyögte a választ.kupak nyár

Kérdéseket teszünk fel, és válaszokra várunk. Kapcsolatot keresünk, és kiakadunk, ha nincs térerő. Vagy wifi. Ha csak felszínes, de valójában nem működik a kommunikáció. Pedig ugyanarra van szüksége a tizenhatévesnek és a nyolcvanhatévesnek is. Kapcsolatra. Valódira. A Kupak-novellákban ez áll fő helyen, a kamaszfiú Kupak kapcsolatai és dilemmái. Mit kezdjen a „kötelező önkéntességgel” egy öregotthonban? Mitől lesz igazi az első szerelem? Miben különbözik a „csajozástól”? Hogyan beszéljen apa a fiával, fiú az apjával kényes kérdésekről? Külföldre menni az amerikai nagybácsi nyomán, vagy maradni itthon a szűkös lehetőségek között? Milyen jó, hogy nem kell mindenben azonnal dönteni. Elég kapcsolatban maradni. Tiniktől a nagyszülőkig minden korosztálynak jó szívvel ajánlhatjuk hát Győri Katalin novellafüzérét, amiből egy nyár regényszerűen összefűződő története bontakozik ki.

Szeretem őt

Szeretem őt

Szeretem őt

Egy férfi és egy nő, valahol az életfelezőn. Krízisben. Van­-e számukra megoldás? Létezik-­e valóban megbocsátás saját maguk és egymás számára? Létezik-­e újrakezdés? Vagy mindez csak tündérmese? – olvassuk a borító hátoldalán egy vörös hajzuhatagban.

Széchey Rita új regényében korántsem mesei nyelven ír egy házasság krízisén keresztül magáról a krízisről, hiszen a történet szereplői szinte valamennyien érintettek benne. Alig találkozunk olyan valakivel, aki ne ismerné a „fájdalom mértékét”, ami megnyitja a zsilipeket Glória és Gabesz között.

Glória szemszögéből, az ő gondolatain keresztül bontakozik ki a történet, de a beszélgetéseken, leveleken keresztül szép lassan belelátunk a történet szálait mozgató többi szereplő életébe is. A szerző nem hagyja ki az olvasót sem: mire észreveszi magát, ő is érintett lesz a krízisben, nem maradhat kívülálló. De talán nem is ezért vette kezébe a könyvet. Hisz már az első sorok után kiderül: a szakítás csak a kezdet. A fordulópont. És minden krízis magában hordozza a negatív és a pozitív kimenet lehetőségét is.

Bárcsak eljutnánk mi is oda, hogy Glóriával együtt kimondjuk: „Azt hiszem, rájöttem, Isten nem attól jó, hogy az élet sima, problémamentes és kiszámítható. Mert az soha nem az. Isten önmagában jó. Attól jó, Aki. És ez hihetetlen biztonságot ad nekem.”

Istenem, mi ez a lárma?!

Istenem, mi ez a lárma?!

Istenem, mi ez a lárma?!

– Balázs, ébredj! – valaki eszeveszetten rázott. – Balá-á-ázs!! Próbáltam nem tudomást venni az egészről, de az illető már annyira rázogatott, hogy attól féltem, menten agyrázkódást kapok. Kénytelen voltam felébredni. Vanda állt az ágyam mellett.
– Mi van? – Gyere le, beszél a csapod. Adás van!! – Nem érdekel! Különben is: a mosdóm beszél, nem a csapom – morogtam álmosan, és a másik oldalamra fordultam. (Részlet a regényből)

Balázs, vagyis hát Kapossy testvér, a középkorú történelemtanár, kétgyermekes családapa, aktív gyülekezeti tag persze nem ússza meg ilyen olcsón. Nemcsak az ágyból kell kiszállnia, hogy meghallgassa az adást, hanem az ünnep- és hétköznapok rutinjából is, amikor észrevétlenül egyre átláthatatlanabb fal épül köré még a családján belül is. Hát még az utcájában – a Sövény utcában –, ahol mindenki jól ápolt sövénykerítésekkel határolja el életterét és magát a szomszédjaitól.
Balázs tehát – ha akarja, ha nem – kiszáll a rutinpályáról, aminek eredménye sok-sok meglepő találkozás: Ödön bácsival, a feleségétől rettegő öregemberrel, Lubánszky nénivel, akinek a szívében nem csak imádott macskái férnek el, Vandával, a hóesésből váratlanul betoppanó ifjú unokahúgával, vagy a lakóotthon sérült fiataljaival, akik szeretetéhsége, ragaszkodása elől nem húzódhat sövény mögé az ember. Úgyis átlátnak rajta. A lakósok ilyenek.

Smelka Sándor is lát és megláttat: írói talentumával olyan groteszk regényhelyzetet teremt, ami egyszerre a magunkra ismerés és humor forrása, de még éles helyzeteiben sem bántó, hanem tisztázó, gyógyító inkább. Hogy mi is ez a helyzet – beszélő csap/mosdó –, arról most nem árulok el többet, mint hogy ennél találóbb gyógyforrást rutinos és komfortos keresztény magatartásformáink számára ki sem találhatott volna. S amíg belefeledkezünk egy család, utca, (neo)protestáns gyülekezet karácsonytól újévig tartó bohókás átváltozás-történetébe, minket is kimozdít a sövényeink mögül, mások elfogadása felé.

Isten hozott, Mandulavitéz!

Isten hozott, Mandulavitéz!

Isten hozott, Mandulavitéz!I. rész: Sziromcsónakkal az Ószövetségen át
„– Szervusz, te ki vagy?
– Éber vagyok, a mandulavitéz! De te miért sírsz?
Ábelnek nem igazán akaródzott válaszolni.
– Furcsa neved van – próbálta elterelni a szót.
– Furcsa? Miért lenne furcsa?
– Sohasem hallottam még mandulavitézekről. Főleg olyanokról, akik éberek…
– Neeem? Tényleg nem? Pedig tudhatnád, hogy a mandula az a gyümölcsfa, ami a legkorábban felébred. Látod, már virágzik. Az én nemzetségem messzi időkre nyúlik vissza, és mindig is Éber volt a nevünk.”

Ábel már nagy fiú. Néha azért még sírva fakad, és gyakran bajba kerül. Ilyenkor megjelenik mandulavitéz, mandulavirág szirmán érkezik, mintha csónakon siklana, hiszen picurka legény, nincs tán egy centi sem. Mégis, mindig tudja, mit kell mondani Ábelnek, hogy bátorítsa, vagy helyes döntésre vezesse. A mese képzeletbeli világa fonódik így egybe Ábel mindennapi életével és a bibliai történetek üzenetével. Éber, a kis üzenethordozó mindig ott és úgy szólal meg, hogy Ábel szívét megérinti, és teljesebb valóságismeretre segíti. A szerző írói leleménye, hogy az irodalmi élményt keltő és a tanító szöveg szinte észrevétlenül, magától értetődően fonódik egybe. Ábel és Éber történeteit olvashatja gyerek és felnőtt, különálló történetekként, de folyamatos regényként is. Sőt, áhítatok, hittanos, gyermek-istentiszteleti alkalmak vezérfonala is lehet. A „mandulakönyv” első része az ószövetség történetei között kalauzolja végig olvasóit. Az előkészületben lévő második rész történetei pedig újszövetségi párhuzamokra épülnek. Az egész sorozat hétről hétre a Reformátusok Lapja hasábjain jelent meg először.

Isten veled, mandulavitéz!

Isten veled, mandulavitéz!

Isten veled, mandulavitéz!Újszövetség két keréken

Ábel és a mandulavitéz története nem ért véget advent első vasárnapján, hiszen még csak akkor kezdődik igazán. Az ószövetség után az újszövetség világába vezet a mandulakönyv második része, ahol Jézus élete jelenti a bibliai párhuzamot: karácsonytól a pünkösdi eseményekig jutunk. Ábel és Éber mellett most válik igazán főszereplővé Kisdara, aki a Csengery téren van otthon, a BMX-es fiúk között. Az, hogy a kisifiben új otthont talál, nem szakítja el a régitől. Sőt! Izgalmas küzdelem kezdődik a Csengery tériekért, kerékpárversennyel és pályaépítéssel, bukással és győzelemmel, amiben Márkóbá és a mandulavitéz egyaránt segít. „A mi nemzetségünk éppen azért született, hogy segítse a kicsiket, a gyengéket kitartani Isten mellett. Mandulavirág-csónakunk odavisz minket mindig, ahol legnagyobb a szükség, ahol egy jó szó, egy okos ötlet életet menthet. Így járjuk a világot.” – mondja magáról a mandulavitéz. Milyen érdekes! Ezt Jézus bármelyik tanítványa elmondhatja. Csak a sziromcsónakot kell valami másra kicserélni – mondjuk egy BMX-kerékpárra.

Zombiblog

Zombiblog

Zombiblog

Zombi, aki igazából Zsombi, csak a kamaszkor riasztó változásai „varázsolják” őt egy zombivá, új profilt készít a blogján, a militarys hátteret kicseréli fantasysra. Barátaival és gimis társaival ennek kapcsán indul el a blogon egy beszélgetés. S aztán követjük a kis társaságot beszélgetésről beszélgetésre, miközben megtudjuk azt is, ami Zombi fejében jár, amire gondol.
Miklya Luzsányi Mónika, a nagy sikerű Titkoskönyv szerzője, most a kamasz fiúkat leginkább izgató kérdéseket veti fel, úgy, hogy lehetőleg ők is megértsék, miről is van szó.
Mert ez a könyv arról szól, amiről a fiúk nem beszélnek. (Na, jó! Maximum egymásközt :o)
A fiúk ugyanis jóval szemérmesebbek, mint a lányok, leharapják inkább a nyelvüket, mintsem szóljanak arról, ami őket tizenéves korszakuk közepe táján a leginkább izgatja: azok a testi, lelki változások, amelyek ilyenkor természetesek, mégis… Néha riasztóbbak tudnak lenni, mint Mordor teljes serege. De persze egy fiú sohasem fél (a lámpát is tök véletlenül hagyja égve az éjszakai thriller után), úgyhogy sportról beszél inkább, számítógépes játékokról, hogy kinek mi a zenei stílusa.
Zombi csak a hétköznapi dolgokat írja bele a blogba. Ami a szívét nyomja, az a kommentek olvasása közben jut eszébe, s nem is mondja ki senkinek, csak a fejében pereg. Ebben az újszerűen szerkesztett könyvben az oldalpár bal oldalán maguk a blogbejegyzések és a kommentek olvashatók, jobb oldalon pedig Zsombi gondolatai. A beszélgetések és tudatszövegek párhuzamaiból kibontakozik egy kamaszregény, melynek történetszála nem vész el az új forma bejegyzései és kommentjei között. Az olvasó számára így teljesebb lesz a kép arról, hogyan is látja Z(s)ombi a világot és önmagát.

Vegyétek fel a „lézer” kardját - mobil füzetek 6.

Vegyétek fel a „lézer” kardját – mobil füzetek 6.

Vegyétek fel a „lézer” kardját

A mai gyerekek fantáziavilága igen aktív, nem okoz problémát számukra egy űrutazás vagy időugrás, nem beszélve a lézerfegyverekről. Szőczi János ezért a sci-fi nyelvén fogalmaz meg egy tulajdonképpen egyszerű példatörténetet – a gonosz erők támadásáról, és a jó életképességéről, miután felfedezte és megragadta a „működési elvet”, a „lézer” (lélek) kardját. A kamasz hős, Márkó, persze igazi lézerfegyvert készít a kutatóexpedíció parancsnoka segítségével a rájuk támadó űrkalózokkal szemben. Ahogy találkozása is igazi Lídiával, egy „tündéri, kedves lénnyel”, vagyishogy lánnyal, a súlytalanság állapotában. Mobil füzetek sorozat: Olyan történeteket kívánunk közreadni, amelyek a mai tizenévesek problémáira keresik a bibliai választ, a fiatalok érzés- és gondolatvilágából indulnak ki, saját nyelvükön szólítják meg őket, hogy ne csak kívülről, hanem belülről, lélekben is „mobilak” lehessenek.

Boldog karácsonyt, Rózmari!

Boldog karácsonyt, Rózmari!

Boldog karácsonyt, Rózmari!

„Petti apukájának felemás a zoknija. Ezt onnan tudom, hogy csütörtökön tíz percet hasaltam a szobájában az ágya alatt, az apukája pedig az ágy melletti széken ült. Az egyik zokni szürke volt bordó csíkokkal, a másik pedig csak úgy minta nélkül szürke. Egész jól illettek egymáshoz. Néha én is felemásban megyek, amikor tükörikreset játszunk Hangával. De szerintem Petti apukája most is csak sietett, mint mindig.”

Így kezdődik a „Kockás Napló”, amit Csenge Rosemarynak, Mami svájci barátnőjének ír, hogy nyaralás előtt jobban megismerhesse az ikreket: őt és Hangát. Aztán úgy belejön az írásba, hogy már nemcsak Rosemary a címzett, hanem minden Olvasó, aki kíváncsi egy „színes” kamaszlány, és családja, barátai történetére. Csenge és Hanga életéből közel másfél év bontakozik ki előttünk, napló-regény formájában, érzékeny kamasznyelven megfogalmazva. Egy keresztény család megküzdött és megélt hite kerül így hétköznapi közelségbe, Széchey Rita írói, anyai és orvosi látásmódjának köszönhetően.

Az Angliában bejegyzett „4H” (Helping HIS Hungarian Heroes, vagy egyszerűen Magyar Misszió) magyar keresztény írók számára kiírt pályázatán a Boldog karácsonyt, Rózmari! volt az egyik díjnyertes mű. A regény kiadását a „4H” támogatta.