Trónfosztók

TrónfosztókNemzeti sorsdráma két felvonásban

Győri L. János sorsdrámájának cselekménye nemcsak a magyarság, hanem Debrecen és a református egyház szempontjából is sorsfordító történelmi pillanatban játszódik. 1849 januárjától közel fél éven keresztül volt Debrecen Magyarország fővárosa, a szabadságáért küzdő nemzet központja. A felelős magyar kormányt, a népképviseleti országgyűlést, valamint az országirányító hivatalokat is a cívisvárosba menekítették. A színdarab cselekményének hátterét ezek az ismert események képezik, amik mögött azonban számos konfliktus és feszültség húzódott, és az események nem voltak mentesek a manipulált hatalmi játszmáktól sem. A főhős, Könyves Tóth Mihály nagytemplomi lelkész belső meghasonlását látva bennünk is felmerül a kérdés: Hogyan lehet hitelesnek megmaradni és jó döntéseket hozni egy felfordult világban, a politika embertelensége ellenére?

„A Trónfosztók korántsem csak a forradalom és szabadságharc iránti lelkesedést jeleníti meg, hanem a bizonytalanságokat és a félelmeket is, különösen a Habsburg-ház 1849. április 14-i detronizációjával kapcsolatban. Ezek részint a történeti források alapos figyelembevételével, részint pedig a szerző dramaturgiai érzékének köszönhetően épülhettek be a dráma szövegébe. Győri L. János munkája méltó emléke a debreceni lelkészek, kollégiumi polgárok és cívisek 1849. tavaszi nemzet- és egyházszolgálatának, a kételyek ellenére is bátor kiállásának, a szabadságharc utáni bebörtönzést és hátratételt felvállaló elköteleződésének.”

Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténész, egyházkerületi presbiteri főjegyző

Az Ő nevéért…

Az Ő nevéért...

A XX. szd-i magyar protestáns egyházi ébredés sajátos színfoltját képezi a zsidóüldözések idején keresztyénné lett evangelizátorok tevékenysége. Hajós Mária (Médi), a II. vh. előestéjén keresztyén hitre jutott fiatalasszony angol nyelvi magánóráin számos később jeles személyiség került kapcsolatba a keresztyénséggel. Férjével, Hajós Emillel együtt részt vett a Jó Pásztor misszió zsidómentő munkájában, majd a háború után árva gyerekeknek működtettek egy egyházi otthont. Férje halála (1959) után Németországban, majd Amerikában lett neves evangelizátor.

„Amikor Isten lepergette lelki szemeim előtt életem eseményeit, mint valami filmet, olyan élethelyzetek is elém kerültek, amelyek mélyen megrendítettek. »Uram, mindezt nem teregethetem ki ilyen egyszerűen!« – támadt föl bennem az ellenkezés. De meg kellett értenem, hogy senki nem tud ezen a világon annyi gyöngédséggel és mégis olyan határozottan meggyőzni, mint az Úr maga, aki látja azokat is, akiket egy másik ember életében tetten érhető cselekedetei révén kíván bátorítani és új hitbeli lépésekre elhívni. Életem történetében nem én vagyok tehát elsősorban az, aki az olvasó figyelmét megérdemli, hanem maga Isten, aki életemet alakította. Nem csoda hát, hogy e könyv írását a szó szoros értelmében a »meghalás« folyamataként éltem át. Szabályszerűen meg kellett küzdenem belső, emberi ellenállásommal. De az Úr csodálatosan győzelemre vezetett ebben a küzdelemben is.”