Illés kenyerén

Írások, dokumentumok Dobos Károly református lelkipásztor kitelepítésének éveiből

Válogatta és szerkesztette: Miklya Luzsányi Mónika

Dobos Károly 101 évet élt, végigélte, s nagyobb részt végig is szolgálta a 20. századot. Tíz évig volt a KIE utazótitkára, majd a budapesti Fasori gyülekezetben szolgált Szabó Imre esperes mellett. A háború után, a kommunista fordulat idején is rendületlenül folytatta gyülekezetépítő munkáját, s gyűjtést szervezett a kitelepítetteknek. A pártállam ezt nem nézhette el, 1952-ben koholt vádak alapján őt is kitelepítették, a Bács-Kiskun megyei Szankra helyezték. 50 éves volt akkor. Isten kezéből fogadta el az áldásokat és próbákat egyaránt, mint Pál apostol, tudott bővölködni és szűkölködni is. A szanki szűk esztendőket hosszúra szabta az Úr, 12 évig tartott Dobos Károly száműzetése a pusztán, de ahogy Illést a hollók etették, úgy kapott ő is megerősítést naponként odafentről. Szankon és a környező szórványokban tovább folytatta gyülekezet-építő munkáját. Életének ebből a próbás, mégis áldásokkal teli szakaszából való az a lelki napló, melyet most – néhány fontos dokumentum kíséretében – közzéteszünk.

„Ez a kötet szerényen, de hűségesen tükrözi Dobos Károly nehéz, küzdelmes, de Urához mindvégig, minden körülmények között hű, szolgáló lelkét, ugyanakkor szemléletes, valós képet ad az 1950-es és 1960-as évek egyházi és politikai helyzetéről, az igen »kemény időkről«. Dobos Károly élete, hűséges szolgálata példaként állhat előttünk: a »nehéz időkben« is lehet helytállni (sőt templomot építeni!). Jó, hogy ezek »megírattak a mi tanulságunkra«.”
Dr. Ladányi Sándor,
a KGRE Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető tanára