Egy református lelkipásztor szolgálatának első és utolsó tíz éve

Damásdi Dénes református lelkipásztor a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház (református-evangélikus gyülekezet) lelkésze volt tíz éven keresztül, tragikus haláláig. Ezalatt fáradhatatlanul tett-vett, szervezett, országhatárokon is átnyúló diakóniai és könyvmissziói munkát végzett, ő indította el a Parakletos Könyterjesztő és Könyvkiadó Szolgálatot. Ám nemcsak e sokféle tevékenységgel vívott ki tiszteletet magának, hanem ahogyan élt, ahogy szeretni tudott másokat. Most sem egy száraz gyülekezettörténetet vagy életrajzot vehet kezébe az olvasó, hanem személyes vallomástételt a pótolhatatlan férjről, apáról, barátról, lelkészről, szolgatársról – özvegye, Damásdi Dénesné elengedés-történeteként.

„Nem szerette, ha nagytiszteletű úrnak szólítják. Ő mindenkinek egyszerűen csak Dénes volt, esetleg Dénes bácsi a hittanosoknak, vagy ha nagyon ragaszkodott valaki a hivatalos megszólításhoz, akkor lelkész úr. És persze katolikus városban élve, néha még Dénes atya is lett belőle.

Igen, Dénes. Róla szeretnék írni, ami nekem, aki a legközelebb álltam hozzá, nem is olyan egyszerű feladat. Sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek hozzá: írjak gyülekezet-történetet, életrajzot, vagy csak az emlékeket gyűjtsem össze? Aztán rájöttem, hogy ilyen közelről nem tudok tárgyilagos lenni, s hogy egy-egy beszélgetés- vagy prédikációtöredék, egy-egy villanásnyi betekintés személyes életébe talán többet megmutat abból, ki is volt ő valójában, mint a száraz adatok vagy tények. Személyében és életében úgy összeolvadt a gyülekezet, a szolgálat, a család, hogy egyikről sem lehet szólni a másik nélkül.” Damásdi Dénesné