Pethő-Szűcs Mária

Isten igéje a fiatalokra hangolva

Pethő-Szűcs MáriaKiskőrös – Hetedhét áhítatok – Iskolai áhítatok, gyermek-istentiszteleti tanítások címmel a Parakletos Könyvesház kiadásában jelent meg Pethő-Szűcs Mária, a kiskőrösi KEVI Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola iskolalelkészének kötete. Az ötven áhítatot tartalmazó könyv mintát ad arra, hogyan is lehet megszólítani az általános iskolás korosztályt Isten igéjével. A szerzővel a kötet keletkezéséről, a fiatalok megszólításáról, valamint a személyes és hiteles hang fontosságáról is beszélgettünk.

– Ritkán jelennek meg olyan áhítatokat tartalmazó kötetek, melyeknek az a céljuk, hogy mások szolgálatát segítsék. Ez a kötet éppen ezt célozza. Miként keletkezett a könyv?

– Nyolc éve szolgálok iskolalelkészként Kiskőrösön és azóta tartok heti rendszerességgel alsós és felsős diákoknak reggeli áhítatokat. Már az iskolalelkészi szolgálat elején is az volt az érzésem, hogy jó lenne, ha az áhítatokat a szülők is megismerhetnék, egyben szerettem volna lehetőséget adni arra, hogy az ott elhangzottak akár otthoni beszélgetéstémává is váljanak. Ezért kezdetektől fogva az iskolai honlapra is feltöltöttem az áhítatokat a hozzájuk tartozó illusztrációkkal együtt.
Pár évvel ezelőtt arról értesítettek, hogy ezek az anyagok más neve alatt, fizetős oldalra is felkerültek. Először ez nagyon feldühített, majd az jutott eszembe, hogy mindez – a bosszúság ellenére – azt jelenti, hogy összeállításom és munkám mások számára is hasznos lehet. Amikor megkértem a honlapunk szerkesztőjét, hogy vegye le az áhítatokat, akkor több ismerős, de néhány számomra ismeretlen lelkésztől visszajelzés érkezett – többek között a pozsonyi magyar gyülekezettől –, hogy ők használták ezeket az áhítatokat és sajnálják, hogy már nem elérhető ez a tartalom.
Ezt erősítette az is, hogy a tanárok többször visszajeleztek, és kérték, hogy kapjanak ötleteket, hogy miként lehetne például osztályfőnöki órán továbbvinni az áhítat gondolatmenetét vagy voltak javaslataik is akár, ez pedig engem is inspirált.
Arra gondoltam, hogy ha ez tényleg hasznos segítség mások számára, illetve másokat is motivál arra, hogy feldolgozzák, elmélyítsék, akkor érdemes lenne megszerkesztve egy válogatást közreadni.

Pethő-Szűcs Mária– A kötet szerkezete a tanév rendjét követi és az egyház évhez igazodik. Ó- és újszövetségi igék alapján olvashatunk összeállításokat, melyeknek egyik kimagasló kincse, hogy mindegyik fejezet arra a hívja fel a figyelmet, hogy a Biblia világa és üzenete mennyire személyes, jelen idejű történetté tud az általános iskolai korosztály számára is válni. Jól értem, hogy kötetével az az egyik célja, hogy megmutassa, miként lehet a fiataloknak egzisztenciális üzenetként kinyitni a Biblia üzenetét?

– Valóban. Egy utat, egy igehirdetői megközelítést szerettem volna nyújtani. Minden igehirdetőnek az a feladata, hogy egyfajta híd szerepet töltsön be az igehirdetői textus és az igehirdetést hallgatók között. Az igehirdetés akkor ér igazán célba, ha az igehirdető megtalálja azt a kapcsot, ahol találkozik a történetet azoknak az embereknek az életével, akik jelen vannak. Azért lesz az ember hívő keresztény is, mert voltak az életében olyan pillanatok, amikor azt érezte, hogy az ige személyesen neki szól. Az áhítatnál fontos, hogy érezzék a diákok, hogy ez nem egy újabb óra, hanem valami, ami a szívükhöz szól, az életükhöz kapcsolódik.

– A könyvben szereplő ószövetségi történetek közül József és Dávid alakja kap nagy hangsúlyt. Miért ők kerültek középpontba?

– Iskolánkban az őszi félévekben ószövetségi hithősök életét gondoljuk végig. Azért választottam Józsefet és Dávidot, mert a tanároktól és a diákoktól a visszajelzések ezekre az Ószövetséggel kapcsolatos áhítatokra voltak a legintenzívebbek, illetve több év távlatából ezekből a sorozatokból emlékeztek a legtöbb üzenetre, példára.

Pethő-Szűcs Mária– A kötetben nem csak áhítatok olvashatók, hanem hozzájuk kapcsolódva különböző interaktív feladatok, segédletek, videóelérhetőségek is megtalálhatók…

– Emlékszem, hogy kezdő iskolalelkészként milyen nagy küzdelem volt megtalálni azt a hangot és formát, amellyel elérhető, hogy az áhítat ne „csak” szónoklat legyen a gyermekek felé, hanem valahogy be tudjam vonni a fiatalokat is az áhítatokba. Volt, amikor mellélőttem, mert feltettem olyan kérdéseket, amelyekre mindenki válaszolni akart, és nehéz volt eldönteni, hogy úgymond kibe fojtsam bele a szót… Lassan formálódtak azok a módszerek, melyeket akár egy több száz fős iskolánál is alkalmazni lehet. Például meg lehet szavaztatni dolgokat, így mindenki részt vehet benne, de nem esik szét az alkalom és senkinek sem okozunk csalódást azzal, hogy őt éppen kihagytuk. Ezekből található a Vedd címszó alatt. Itt vannak QR kódon keresztül elérhető filmrészletek, aktivitást elősegítő játékok, szemléltetőeszközök is, illetve olyan módszerek, melyeket nagyobb létszámnál is alkalmazni lehet. Áhítatok felvezetésénél nagyon szeretem a frappáns reklámokat és az ütős filmrészleteket. Egy két-három perces jelenet nagyon erős tud lenni és meg tudja alapozni a figyelmet, az érzelmi kötődést, fel tudja kelteni az érdeklődést. Mivel a mai fiatal generáció számára meghatározó a vizualitás, ezért fontosnak tartom, hogy erre hangsúlyt fektessek. Emellett olyan, otthon is megtalálható eszközöket is ajánlok a kötetben, amelyek könnyen központi szimbólumai lehetnek egy-egy áhítatnak. De néha segítségül hívhatunk illatokat is, például a Jézus lábát megkenő asszony történeténél, de az ízlelést is, 550 fő részére is fel lehet kockázni kenyeret az 5000 ember megvendégeléséről szóló történethez, valamint megvan az a módszer, amely által jelképesen még ki is lehet osztani az ételt. Jobb minél több érzékszervet segítségül hívni.

Pethő-Szűcs Mária– Miért tartotta fontosnak, hogy minden áhítat előtt egy aranymondás szerepeljen?

– Ezeket a rövid üzeneteket nem klasszikus aranymondásként gyűjtöttem ki, hanem vezérfonalként az igehirdetőnek szántam őket. Azt szerettem volna, hogy legyen egy olyan központi gondolat, amely végigvezeti az alkalmat, ehhez kerestem mondásokat, szójátékokat, igéket.

– Minden alkalom egy olyan feladat, gondolatkör megjelölésével fejeződik be, melyek segítségével az áhítat tartalmát tovább lehet gondolni…

A tanári kar visszajelzései, kérdései alapján alakult ki a minden fejezetet lezáró, pontosabban továbbvivő „Tedd” rész. Itt olyan gondolatokat, feladatokat ajánlok, melyek alkalmazásával tovább lehet gondolni az elhangzottakat vagy megvalósítani azt, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk az igének. Mivel a kötet áhítatai és feladatai nem csak reggeli áhítatok tartására alkalmasak, hanem családi istentiszteleteken, táborokban is használhatóak, így ezek segítenek abban, hogy miként lehet akár egy egész napos alkalmat előkészíteni. Alapvetően arra törekedtem, hogy mindezek könnyen és olcsón megvalósíthatók legyenek.

Pethő-Szűcs Mária– Ötszázötven diák között végzi iskolalelkészi szolgálatát. Mik azok a kérdések, amelyek által a krisztusi üzenetet az általános iskolás korosztály számára személyessé lehet tenni?

– Igazából nem kell azzá tenni, mert az. A feladat, hogy ezt megláttassuk a diákokkal, pedagógusokkal is. Az iskolalelkészi szolgálat alapja, hogy a gyermekekkel ne csak az igehirdetés alkalmával találkozzak. Úgy, mint egy egyházközség esetében! Amennyiben a templomon kívül is találkozok a gyülekezet tagjaival, részt veszek az életükben, tudom, hogy mik a nehézségeik és örömeik, annál inkább tudom személyessé tenni számukra az igehirdetést. A Szentírás kortalan, bármilyen helyzetben útmutatás lehet, mindenki találhat benne számára fontos üzenetet Istenről és saját magáról – amennyiben nyitott rá.
Iskolalelkészként ott kell lenni, amikor egy osztályban konfliktus van, de együtt lehet annak is örülni, ha valahol született egy testvér. Közös kirándulások, iskolai programok adhatnak alapot a kötetlen beszélgetésre és ezek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy megismerjük őket és így célhoz érjen az ige. Minél többet tudok a diákok és a tanári kar kérdéseiről és élethelyzeteiről, annál inkább össze tudom kapcsolni őket Jézussal.

Pethő-Szűcs Mária– A kötet többféle alkalomra is használható. Kinek ajánlja ezt a könyvet?

– A könyv írása közben elsősorban azokra gondoltam, akik rendszeresen tartanak iskolai áhítatokat, legyen szó bármely felekezetről. A gyakorló lelkészeknek abban segíthet, hogy szimbólumot, központi ötletet merítsenek belőle, hogy aztán saját stílusukra formálva tudják megtartani alkalmaikat. Számukra a filmajánlók vagy foglalkoztató ötletek is könnyíthetik a felkészülést.
Gyermektáborok vezetői vagy családi istentiszteleteken szolgálók részére jó vezérfonal lehet, hiszen évről évre feltalálni a spanyol viaszt fárasztó feladat. És azoknak is ajánlom, akik bizonytalanok, hogy miként tartsanak az adott korosztály számára áhítatot. Nekik segítség lehet, hogy a teljes áhítat szövege egyben megvan, így egy képet kaphatnak, hogy miként lehet felépíteni és vezetni egy-egy igehirdetést. Bepillantást nyújthat, hogy ebben a korosztályban mit élnek meg a gyerekek, mi foglalkoztatja őket, így könnyebben és magabiztosabban tudnak szolgálni a fiatalok között.

Pethő-Szűcs Mária: Hetedhét áhítatok – Iskolai áhítatok, gyermek-istentiszteleti tanítások
Parakletos Könyvesház, 2019, 160 oldal

 

Szöveg: Galambos Ádám

Fotó: Frei Anita, Magyari Márton, Suba Sándor

Az Adriától Almásházáig – Nagy Izabella kisregényeiről

Igazi nyári olvasmány Nagy Izabella két kisregénye. Nemcsak azért, mert az első a horvát tengerparton játszódik, a folytatása pedig egy zalai községben.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott, a hitéleti témájú kötetek megjelentetéséről ismert Parakletos Könyvesház által gondozott regények írója maga is zalaegerszegi születésű.

„A menny innenső oldalán” egy fiatal, volt férje és annak új felesége halála után hirtelen hatgyermekes egyedülálló anyává váló nőről szól, aki nem ijed meg a feladattól, Horvátországba, a tengerhez költözik, ahol egy idő után rátalál a boldogság a délceg „krabót” képében. Az Óperenciás tengeren túl című kötet Zalába kalauzolja a népes családot, hiszen Júlia legnagyobb fia Magyarországon töltött ideje alatt fedezi fel az egykori zalai barátokat. A helyszín beazonosítható: Almásháza, ahol kerámiaműhely is működik.

Archív felvételünk idézi Az Óperenciás tengeren is túl helyszínét, az almásházi kerámiaműhelyt

A Budapesthez közeli Diósdon élő regényíróval elektronikus levelet váltottunk.

– Mit emelne ki eddigi életrajzából?

– 1974-ben születtem Zalaegerszegen, jelenleg a Timóteus Társaság munkatársa vagyok, a Fiatalok az Élet Küszöbén önismereti-, felnőtt életre felkészítő-, és prevenciós programot tanítom önkéntesként különböző általános- és középiskolákban. Szeretek új dolgokat megismerni, érdekelnek az emberek, a férfi–nő közötti különleges kapcsolat és az Istenhez való eljutás különböző útjai.

Nagy Izabella Fotó: Vass Tibor

A menny innenső oldalán

Az Adriára kalauzol

Az Óperenciás tengeren is túl

Hazai vizeken Fotók: ZH

– Hogy jutott az íráshoz?

– Öt éve kezdtem publikálni, többek között a Spanyolnátha, az Írócimborák, a Pannon Tükör, a Somogy, az Arnolfini Kantin, az Irodalmi Jelen felületein. Petőcz András szépíró kurzusán kaptam először olyan elemzést és visszajelzést, hogy érdemes a szövegeimet irodalmi közegben is megmutatni. Az ő tanácsai, segítsége adott elég önbizalmat ahhoz, hogy negyvenévesen, irodalmi előképzettség, ismertek és kapcsolatok nélkül mégis bemutatkozzam.

A két regényen kívül az Időszilánkok című verseskötettel két éve jelentkezett.

– Van személyes jelentősége a zalai regényhelyszínnek?

– Bár Egerszegen születtem, Nagykanizsán, Pogányszentpéteren voltam kisgyerek. Örökre meghatározta a kötődésemet, és az, hogy felnőttként visszatértem, olyan mély érzéseket váltott ki bennem, melyek megdöbbentettek. A lányaim tanulmányai miatt ismerkedtünk meg az almásházi kerámiaműhellyel, Rakonczay Ágnes és Mező Máté keramikusokkal, ezek a hatások elég gyorsan elindították az Óperenciás… ötletét, de jó sokat szöszöltem vele. Idén májusban jelent meg, tulajdonképpen folytatása a család életének, de nem feltétlenül kötődik az első regényhez. Úgy próbáltam megírni, hogy azok, akik nem olvasták az első regényt, értsék a család életét. És persze Zaláról akartam írni.

– Mondják, nem ereszt ez a vidék…

– A Somogy című lap 2017/4-es számában megjelent egy versem, néhány sorával illusztrálnám az állítás igazát: „nekem a dombok a zöld erdők az alföld/ amikor hazatérve köszönnek messziről/ a zalai dimbek-dombok nagy rögei/szarvasnyom és rókaluk a sárga agyagfal tövén/ zsurlók és tátikák ringva integetnek/ minden illat íz hazavár/ csak hajlékom nincsen/ csak egy puha ágy/ de a szedres rám várakozik a kert végén/ sültgesztenyét melenget kezem a dűlő alatt/ álmodom édesmamáról ahogy megfeji a kecskét/ ahogy a Bundás nevetve elém szalad/ nekem a dombok a zöld erdők az alföld/ ízes szavak s rossz bor köszönnek messziről”.

– És a horvát tengerpart?

– Három évet éltünk friss házasként Zágrábban, a kilencvenes évek végén, és mindenképpen akartam írni Horvátországról, mert nagyon szerettem ott élni, életem legboldogabb időszaka volt. Akartam írni az Isten kereséséről, mert az emberek sokszor félreértik a hitet, összekeverik a vallással. Én a történeten keresztül akartam bemutatni, hogy Isten sokkal jobban szereti az embert, sokkal megbocsátóbb, mint gondoljuk. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a vallásos emberek jobban megbotránkoznak egy-egy mozzanaton, mint a nem hívők. A nem hívők elolvassák, megérinti őket, legalábbis ez a visszajelzés. A magukat hívőnek valló emberek pedig rosszallásukat fejezik ki. Pedig Isten mindenkit szeret, azt is, aki rossz döntést hoz, vagy erkölcstelen dolgokba fut bele. A második regényt a fiú szemszögéből akartam írni durva pesti éjszakákkal, de nem tudtam a fiús énemet előhúzni, ezért kellett visszaadni a nő szájába a történetet, így a kemény Istentagadó dolgok kimaradtak – csak akkor ismerhetjük meg igazán az Istent (vagy akár a másik embert), ha minden helyzetbe beengedjük. Ez volt az alapkoncepció a második regénynél.

– Burjánzó családi kaleidoszkópot festett, melyben Júlia saját volt férje mástól született gyerekeit is felneveli…

– A család és a sok gyerek, a halott férj, az angol rokonság és a többi fikció. Szerettem volna mozgalmas családi életet, ahhoz meg kell jó pár gyerek. A halott férj szükséges volt, hogy egy új szerelem létrejöhessen, nem akartam válással bonyolítani. Mivel külföldi nevek szerepelnek, a szerkesztőm (Miklya Zsolt) javasolta, hogy hozzak be egy külföldi szálat, mivel nem akartam magyarosítani a neveket. Számomra ilyen egyszerű dolgok ezek, általában egy megélt, erős érzelemhez, élményhez kapcsolom a kitalált világot. A fejemben folyamatosan mennek történetek, még éjjel, álmomban is, csak sajnos keveset írok le.

– Akkor már formálódnak az új sztorik, az új szereplők?

– További írói tervek? Igen, most előbb szeretnék újabb verseskötetet összerakni, de jó pár olvasói visszajelzésből tudom, szeretnék, ha tovább figyelhetnék a család történetét. Most ezen rágódom, hogy melyik szereplőt hozzam ref­lektorfénybe, szóval az is lehet, hogy ebből is lesz valami, nem tudom még. Az írás sok időt vesz igénybe, és amikor elindul egy történet, a szereplői makacsul vinni akarják tovább, nem hagyják az embert élni. Olyankor nem sokat vagyok jelen a családommal, hanem a szereplőimmel töltöm az időt, amikor nem írom a sorsukat, akkor is. Szeretnék még Zaláról írni, mert csuda emberekkel van tele, különleges szeglete a világnak. Olyan szeretni való.

(A könyveket a Parakletos kiadótól lehet megvásárolni, a két kötetet együtt akciósan.)

 

Forrás

Egyedül nem jó…

Riport az Egyedül nem jó könyvünkről

Riport a Magyar Katolikus Rádióban az Egyedül nem jó című áhítatos könyvünkről. A szerzővel, Miklya Luzsányi Mónikával beszélget Tóth Zsófia. Utólag is meghallgatható! (Elhangzott 2019.02.22. 09:04 órakor, az Akvarell című műsorban.)

Riport a Parakletos bibliai társasjátékairól

Riport a Parakletos bibliai társasjátékairól a Magyar Katolikus Rádióban január 16-án, szerdán 9:30-tól az Életre-való műsorban. Utólag is meghallgatható.

Beszélgetés Damásdi Dénesnével a Mária Rádióban