Így érintette a járvány a református kereskedőket

A Reformátusok Lapja 2020. június 28-i számában olvashatunk riportot arról, hogyan reagáltak a járvány okozta válsághelyzetre a református cégek, vállalkozók, többek között a Parakletos Könyvesház.

„Két hétig meg se csörrent a telefon” – mondja Damásdi Dénesné Judit, a Parakletos Könyvesház kiadóvezetője. A keresztyén könyveket, társasjátékokat forgalmazó és kiadó cég bevétele a negyedére esett vissza március közepe óta. Ez elsőre talán meglepő, hisz azt gondolnánk, hogy a kijárási korlátozások idején ráértek a családok együtt játszani, de a távoktatás a legtöbb szülőnek, gyereknek szó szerint feladta a leckét. A kiadónál a drámaian alacsony bevétel ellenére sem kellett megválniuk egyetlen főállású munkatársuktól sem, és a külsős grafikusokkal is tovább dolgoznak, noha a munkaidő-csökkentést bevezették. Öt munkatársat tart el a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház – jogilag a református egyházhoz tartozó, de evangélikus-református közös gyülekezet – tulajdonában működő kiadó.

A Parakletos Könyvesház értékesítéseinek fontos szelete szokott lenni a Kárpát-medencét járó mozgóboltjuk bevétele. Az egyházi- és könyves rendezvények elmaradása, a könyvesboltok bezárása szintén visszavetette a keresletet. Webshopjuk maradt az egyetlen felület, amelyen keresztül árulni tudtak.

Kreativitásra volt szükség volt, hogy a helyzetet kezeljék. A kijárási korlátozás idején megújították a honlapot, amely így már gyorsabb, biztonságosabb vásárlást teszt lehetővé. A kieső forgalmat online reklámok segítségével csökkentették – Damásdi Dénesné Judit tapasztalata szerint az így meghirdetett termékek gazdára találtak, sőt új vevőkört sikerült kiépíteniük. A régi ügyfeleiket is megkeresték, azt kérték tőlük, vegyenek ajándékutalványokat, amelyeket később náluk vásárolnak majd le – például a tavasszal elmaradt konfirmációk őszi pótlásakor.

A Parakletos egy finn missziós szervezet támogatásának köszönhetően az elmúlt hetekben 3500 könyvet tudott ingyen szétosztani 122 gyülekezet számára, amelyek a nehéz időszakban időseiknek – például az idősotthonban élőknek – adták át a hitmélyítő olvasmányokat. Szintén ebből a támogatásból tudták kiadni Tatai István A boldogság forrásai című új könyvét. – Ez többszörösen jó kezdeményezés volt, munkát tudtunk adni a kollégáknak, kiadtunk egy új könyvet, a gyülekezeteknek segítség volt, hogy a csökkent bevételek idején ingyen jutottak könyvekhez, az időseknek pedig sokat számított lelkileg, hogy valaki gondolt rájuk, így mindenki jól járt. – mondja Damásdi Dénesné Judit. A járványidőszakban új termékként „Bízzál az Úrban” felirattal ellátott textilmaszkot is kínáltak a webshopban. A kiadóvezető Istenben bízva és reménykedve várja az őszi és az év végi időszakot. Reméli, a reformátusok segítik majd őket azzal, hogy – például karácsonyra – tőlük vesznek ajándékokat.

Megjelent a Reformátusok Lapja 2020. június 28-i számában, az „Így érintette a járvány a református kereskedőket” című cikkben.

A teljes cikk itt olvasható

Kulcstartó, fa, kerek (Parakletos)

Hogyan érintette a járvány a Parakletos Könyvesházat?

Riport az Európa Rádióban, 2020 júliusában

„Nem vagy egyedül!” – Pályázati beszámoló

Lezárult a Parakletos Könyvesház „Nem vagy egyedül” pályázata, melynek keretében 3500 ingyenes könyvet küldünk ki 122 gyülekezet és egyházi intézmény részére, hogy a járvány által különösen is elszigetelődött idősek és gondozóik részére ajándékozzanak lelki olvasnivalót. Köszönjük a Finnish Lutheran Mission, a MRE Diakóniai Iroda és a Missziói Központ támogatását, amivel lehetővé tették ezt a projektet!

Kívánjuk, legyen áldás a könyveken, legyen lelki megerősítésül minden olvasó számára!

Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon hasznos összefogás volt, amivel mindenki jól járt. Mi kiadhattunk egy új könyvet, Tatai Istvántól A boldogság forrásai címmel, és tudtunk munkát adni a munkatársaknak. A gyülekezetek ingyen juthattak elajándékozható könyvekhez, az idősek pedig lelki megerősítést kaptak a könyveken keresztül. Jó lenne a járvány elmúltával is keresni az ilyen összefogást, az egymást támogató, erősítő kezdeményezéseket.

A képen a Csákvári Református Egyházközség idősotthonának lakói veszik éppen birtokba a könyveket.

2020. június 17.

„Nem vagy egyedül!” – Pályázati felhívás

A Parakletos Könyvesháztól ingyenes könyvek igényelhetők, amiket idős, magányos személyek, illetve az őket gondozók részére lehet ajándékozni.
A könyvekkel szeretnénk lelki támogatást nyújtani a járvány által elszigetelődött vagy túlterhelt emberek számára. Egy-egy ajándék könyvvel kifejezhetjük feléjük, hogy nincsenek egyedül, gondolunk rájuk. Másrészt a lelki olvasnivalók megerősíthetik őket abban a hitben, hogy nincsenek egyedül, mert Jézus Krisztus velük van a legnehezebb időkben is.

Az alábbi könyvekből lehet kérni:

• Dr. Tatai István: A boldogság forrásai – igehirdetések az első zsoltár alapján
Kimondottan erre a célra adjuk ki most ezt az új könyvet. Az igehirdetések 2019-ben, a Budahegyvidéki Református Gyülekezetben hangzottak el.

Én vagyok megvigasztalótok – bizonyságtételek
Illés kenyerén – Dobos Károly református lelkész lelki naplója
Szőlőben – Győri József református lelkész igei üzenetet hordozó versei

Határidő: 2020. május 15.

Részletek ittigénylőlap itt elérhető.

Érdeklődni: 76/463-106, 30/331-3284, parakletoskonyveshaz@gmail.com

Pethő-Szűcs Mária

Isten igéje a fiatalokra hangolva

Pethő-Szűcs MáriaKiskőrös – Hetedhét áhítatok – Iskolai áhítatok, gyermek-istentiszteleti tanítások címmel a Parakletos Könyvesház kiadásában jelent meg Pethő-Szűcs Mária, a kiskőrösi KEVI Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola iskolalelkészének kötete. Az ötven áhítatot tartalmazó könyv mintát ad arra, hogyan is lehet megszólítani az általános iskolás korosztályt Isten igéjével. A szerzővel a kötet keletkezéséről, a fiatalok megszólításáról, valamint a személyes és hiteles hang fontosságáról is beszélgettünk.

– Ritkán jelennek meg olyan áhítatokat tartalmazó kötetek, melyeknek az a céljuk, hogy mások szolgálatát segítsék. Ez a kötet éppen ezt célozza. Miként keletkezett a könyv?

– Nyolc éve szolgálok iskolalelkészként Kiskőrösön és azóta tartok heti rendszerességgel alsós és felsős diákoknak reggeli áhítatokat. Már az iskolalelkészi szolgálat elején is az volt az érzésem, hogy jó lenne, ha az áhítatokat a szülők is megismerhetnék, egyben szerettem volna lehetőséget adni arra, hogy az ott elhangzottak akár otthoni beszélgetéstémává is váljanak. Ezért kezdetektől fogva az iskolai honlapra is feltöltöttem az áhítatokat a hozzájuk tartozó illusztrációkkal együtt.
Pár évvel ezelőtt arról értesítettek, hogy ezek az anyagok más neve alatt, fizetős oldalra is felkerültek. Először ez nagyon feldühített, majd az jutott eszembe, hogy mindez – a bosszúság ellenére – azt jelenti, hogy összeállításom és munkám mások számára is hasznos lehet. Amikor megkértem a honlapunk szerkesztőjét, hogy vegye le az áhítatokat, akkor több ismerős, de néhány számomra ismeretlen lelkésztől visszajelzés érkezett – többek között a pozsonyi magyar gyülekezettől –, hogy ők használták ezeket az áhítatokat és sajnálják, hogy már nem elérhető ez a tartalom.
Ezt erősítette az is, hogy a tanárok többször visszajeleztek, és kérték, hogy kapjanak ötleteket, hogy miként lehetne például osztályfőnöki órán továbbvinni az áhítat gondolatmenetét vagy voltak javaslataik is akár, ez pedig engem is inspirált.
Arra gondoltam, hogy ha ez tényleg hasznos segítség mások számára, illetve másokat is motivál arra, hogy feldolgozzák, elmélyítsék, akkor érdemes lenne megszerkesztve egy válogatást közreadni.

Pethő-Szűcs Mária– A kötet szerkezete a tanév rendjét követi és az egyház évhez igazodik. Ó- és újszövetségi igék alapján olvashatunk összeállításokat, melyeknek egyik kimagasló kincse, hogy mindegyik fejezet arra a hívja fel a figyelmet, hogy a Biblia világa és üzenete mennyire személyes, jelen idejű történetté tud az általános iskolai korosztály számára is válni. Jól értem, hogy kötetével az az egyik célja, hogy megmutassa, miként lehet a fiataloknak egzisztenciális üzenetként kinyitni a Biblia üzenetét?

– Valóban. Egy utat, egy igehirdetői megközelítést szerettem volna nyújtani. Minden igehirdetőnek az a feladata, hogy egyfajta híd szerepet töltsön be az igehirdetői textus és az igehirdetést hallgatók között. Az igehirdetés akkor ér igazán célba, ha az igehirdető megtalálja azt a kapcsot, ahol találkozik a történetet azoknak az embereknek az életével, akik jelen vannak. Azért lesz az ember hívő keresztény is, mert voltak az életében olyan pillanatok, amikor azt érezte, hogy az ige személyesen neki szól. Az áhítatnál fontos, hogy érezzék a diákok, hogy ez nem egy újabb óra, hanem valami, ami a szívükhöz szól, az életükhöz kapcsolódik.

– A könyvben szereplő ószövetségi történetek közül József és Dávid alakja kap nagy hangsúlyt. Miért ők kerültek középpontba?

– Iskolánkban az őszi félévekben ószövetségi hithősök életét gondoljuk végig. Azért választottam Józsefet és Dávidot, mert a tanároktól és a diákoktól a visszajelzések ezekre az Ószövetséggel kapcsolatos áhítatokra voltak a legintenzívebbek, illetve több év távlatából ezekből a sorozatokból emlékeztek a legtöbb üzenetre, példára.

Pethő-Szűcs Mária– A kötetben nem csak áhítatok olvashatók, hanem hozzájuk kapcsolódva különböző interaktív feladatok, segédletek, videóelérhetőségek is megtalálhatók…

– Emlékszem, hogy kezdő iskolalelkészként milyen nagy küzdelem volt megtalálni azt a hangot és formát, amellyel elérhető, hogy az áhítat ne „csak” szónoklat legyen a gyermekek felé, hanem valahogy be tudjam vonni a fiatalokat is az áhítatokba. Volt, amikor mellélőttem, mert feltettem olyan kérdéseket, amelyekre mindenki válaszolni akart, és nehéz volt eldönteni, hogy úgymond kibe fojtsam bele a szót… Lassan formálódtak azok a módszerek, melyeket akár egy több száz fős iskolánál is alkalmazni lehet. Például meg lehet szavaztatni dolgokat, így mindenki részt vehet benne, de nem esik szét az alkalom és senkinek sem okozunk csalódást azzal, hogy őt éppen kihagytuk. Ezekből található a Vedd címszó alatt. Itt vannak QR kódon keresztül elérhető filmrészletek, aktivitást elősegítő játékok, szemléltetőeszközök is, illetve olyan módszerek, melyeket nagyobb létszámnál is alkalmazni lehet. Áhítatok felvezetésénél nagyon szeretem a frappáns reklámokat és az ütős filmrészleteket. Egy két-három perces jelenet nagyon erős tud lenni és meg tudja alapozni a figyelmet, az érzelmi kötődést, fel tudja kelteni az érdeklődést. Mivel a mai fiatal generáció számára meghatározó a vizualitás, ezért fontosnak tartom, hogy erre hangsúlyt fektessek. Emellett olyan, otthon is megtalálható eszközöket is ajánlok a kötetben, amelyek könnyen központi szimbólumai lehetnek egy-egy áhítatnak. De néha segítségül hívhatunk illatokat is, például a Jézus lábát megkenő asszony történeténél, de az ízlelést is, 550 fő részére is fel lehet kockázni kenyeret az 5000 ember megvendégeléséről szóló történethez, valamint megvan az a módszer, amely által jelképesen még ki is lehet osztani az ételt. Jobb minél több érzékszervet segítségül hívni.

Pethő-Szűcs Mária– Miért tartotta fontosnak, hogy minden áhítat előtt egy aranymondás szerepeljen?

– Ezeket a rövid üzeneteket nem klasszikus aranymondásként gyűjtöttem ki, hanem vezérfonalként az igehirdetőnek szántam őket. Azt szerettem volna, hogy legyen egy olyan központi gondolat, amely végigvezeti az alkalmat, ehhez kerestem mondásokat, szójátékokat, igéket.

– Minden alkalom egy olyan feladat, gondolatkör megjelölésével fejeződik be, melyek segítségével az áhítat tartalmát tovább lehet gondolni…

A tanári kar visszajelzései, kérdései alapján alakult ki a minden fejezetet lezáró, pontosabban továbbvivő „Tedd” rész. Itt olyan gondolatokat, feladatokat ajánlok, melyek alkalmazásával tovább lehet gondolni az elhangzottakat vagy megvalósítani azt, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk az igének. Mivel a kötet áhítatai és feladatai nem csak reggeli áhítatok tartására alkalmasak, hanem családi istentiszteleteken, táborokban is használhatóak, így ezek segítenek abban, hogy miként lehet akár egy egész napos alkalmat előkészíteni. Alapvetően arra törekedtem, hogy mindezek könnyen és olcsón megvalósíthatók legyenek.

Pethő-Szűcs Mária– Ötszázötven diák között végzi iskolalelkészi szolgálatát. Mik azok a kérdések, amelyek által a krisztusi üzenetet az általános iskolás korosztály számára személyessé lehet tenni?

– Igazából nem kell azzá tenni, mert az. A feladat, hogy ezt megláttassuk a diákokkal, pedagógusokkal is. Az iskolalelkészi szolgálat alapja, hogy a gyermekekkel ne csak az igehirdetés alkalmával találkozzak. Úgy, mint egy egyházközség esetében! Amennyiben a templomon kívül is találkozok a gyülekezet tagjaival, részt veszek az életükben, tudom, hogy mik a nehézségeik és örömeik, annál inkább tudom személyessé tenni számukra az igehirdetést. A Szentírás kortalan, bármilyen helyzetben útmutatás lehet, mindenki találhat benne számára fontos üzenetet Istenről és saját magáról – amennyiben nyitott rá.
Iskolalelkészként ott kell lenni, amikor egy osztályban konfliktus van, de együtt lehet annak is örülni, ha valahol született egy testvér. Közös kirándulások, iskolai programok adhatnak alapot a kötetlen beszélgetésre és ezek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy megismerjük őket és így célhoz érjen az ige. Minél többet tudok a diákok és a tanári kar kérdéseiről és élethelyzeteiről, annál inkább össze tudom kapcsolni őket Jézussal.

Pethő-Szűcs Mária– A kötet többféle alkalomra is használható. Kinek ajánlja ezt a könyvet?

– A könyv írása közben elsősorban azokra gondoltam, akik rendszeresen tartanak iskolai áhítatokat, legyen szó bármely felekezetről. A gyakorló lelkészeknek abban segíthet, hogy szimbólumot, központi ötletet merítsenek belőle, hogy aztán saját stílusukra formálva tudják megtartani alkalmaikat. Számukra a filmajánlók vagy foglalkoztató ötletek is könnyíthetik a felkészülést.
Gyermektáborok vezetői vagy családi istentiszteleteken szolgálók részére jó vezérfonal lehet, hiszen évről évre feltalálni a spanyol viaszt fárasztó feladat. És azoknak is ajánlom, akik bizonytalanok, hogy miként tartsanak az adott korosztály számára áhítatot. Nekik segítség lehet, hogy a teljes áhítat szövege egyben megvan, így egy képet kaphatnak, hogy miként lehet felépíteni és vezetni egy-egy igehirdetést. Bepillantást nyújthat, hogy ebben a korosztályban mit élnek meg a gyerekek, mi foglalkoztatja őket, így könnyebben és magabiztosabban tudnak szolgálni a fiatalok között.

Pethő-Szűcs Mária: Hetedhét áhítatok – Iskolai áhítatok, gyermek-istentiszteleti tanítások
Parakletos Könyvesház, 2019, 160 oldal

 

Szöveg: Galambos Ádám

Fotó: Frei Anita, Magyari Márton, Suba Sándor

Az Adriától Almásházáig – Nagy Izabella kisregényeiről

Igazi nyári olvasmány Nagy Izabella két kisregénye. Nemcsak azért, mert az első a horvát tengerparton játszódik, a folytatása pedig egy zalai községben.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott, a hitéleti témájú kötetek megjelentetéséről ismert Parakletos Könyvesház által gondozott regények írója maga is zalaegerszegi születésű.

„A menny innenső oldalán” egy fiatal, volt férje és annak új felesége halála után hirtelen hatgyermekes egyedülálló anyává váló nőről szól, aki nem ijed meg a feladattól, Horvátországba, a tengerhez költözik, ahol egy idő után rátalál a boldogság a délceg „krabót” képében. Az Óperenciás tengeren túl című kötet Zalába kalauzolja a népes családot, hiszen Júlia legnagyobb fia Magyarországon töltött ideje alatt fedezi fel az egykori zalai barátokat. A helyszín beazonosítható: Almásháza, ahol kerámiaműhely is működik.

Archív felvételünk idézi Az Óperenciás tengeren is túl helyszínét, az almásházi kerámiaműhelyt

A Budapesthez közeli Diósdon élő regényíróval elektronikus levelet váltottunk.

– Mit emelne ki eddigi életrajzából?

– 1974-ben születtem Zalaegerszegen, jelenleg a Timóteus Társaság munkatársa vagyok, a Fiatalok az Élet Küszöbén önismereti-, felnőtt életre felkészítő-, és prevenciós programot tanítom önkéntesként különböző általános- és középiskolákban. Szeretek új dolgokat megismerni, érdekelnek az emberek, a férfi–nő közötti különleges kapcsolat és az Istenhez való eljutás különböző útjai.

Nagy Izabella Fotó: Vass Tibor

A menny innenső oldalán

Az Adriára kalauzol

Az Óperenciás tengeren is túl

Hazai vizeken Fotók: ZH

– Hogy jutott az íráshoz?

– Öt éve kezdtem publikálni, többek között a Spanyolnátha, az Írócimborák, a Pannon Tükör, a Somogy, az Arnolfini Kantin, az Irodalmi Jelen felületein. Petőcz András szépíró kurzusán kaptam először olyan elemzést és visszajelzést, hogy érdemes a szövegeimet irodalmi közegben is megmutatni. Az ő tanácsai, segítsége adott elég önbizalmat ahhoz, hogy negyvenévesen, irodalmi előképzettség, ismertek és kapcsolatok nélkül mégis bemutatkozzam.

A két regényen kívül az Időszilánkok című verseskötettel két éve jelentkezett.

– Van személyes jelentősége a zalai regényhelyszínnek?

– Bár Egerszegen születtem, Nagykanizsán, Pogányszentpéteren voltam kisgyerek. Örökre meghatározta a kötődésemet, és az, hogy felnőttként visszatértem, olyan mély érzéseket váltott ki bennem, melyek megdöbbentettek. A lányaim tanulmányai miatt ismerkedtünk meg az almásházi kerámiaműhellyel, Rakonczay Ágnes és Mező Máté keramikusokkal, ezek a hatások elég gyorsan elindították az Óperenciás… ötletét, de jó sokat szöszöltem vele. Idén májusban jelent meg, tulajdonképpen folytatása a család életének, de nem feltétlenül kötődik az első regényhez. Úgy próbáltam megírni, hogy azok, akik nem olvasták az első regényt, értsék a család életét. És persze Zaláról akartam írni.

– Mondják, nem ereszt ez a vidék…

– A Somogy című lap 2017/4-es számában megjelent egy versem, néhány sorával illusztrálnám az állítás igazát: „nekem a dombok a zöld erdők az alföld/ amikor hazatérve köszönnek messziről/ a zalai dimbek-dombok nagy rögei/szarvasnyom és rókaluk a sárga agyagfal tövén/ zsurlók és tátikák ringva integetnek/ minden illat íz hazavár/ csak hajlékom nincsen/ csak egy puha ágy/ de a szedres rám várakozik a kert végén/ sültgesztenyét melenget kezem a dűlő alatt/ álmodom édesmamáról ahogy megfeji a kecskét/ ahogy a Bundás nevetve elém szalad/ nekem a dombok a zöld erdők az alföld/ ízes szavak s rossz bor köszönnek messziről”.

– És a horvát tengerpart?

– Három évet éltünk friss házasként Zágrábban, a kilencvenes évek végén, és mindenképpen akartam írni Horvátországról, mert nagyon szerettem ott élni, életem legboldogabb időszaka volt. Akartam írni az Isten kereséséről, mert az emberek sokszor félreértik a hitet, összekeverik a vallással. Én a történeten keresztül akartam bemutatni, hogy Isten sokkal jobban szereti az embert, sokkal megbocsátóbb, mint gondoljuk. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a vallásos emberek jobban megbotránkoznak egy-egy mozzanaton, mint a nem hívők. A nem hívők elolvassák, megérinti őket, legalábbis ez a visszajelzés. A magukat hívőnek valló emberek pedig rosszallásukat fejezik ki. Pedig Isten mindenkit szeret, azt is, aki rossz döntést hoz, vagy erkölcstelen dolgokba fut bele. A második regényt a fiú szemszögéből akartam írni durva pesti éjszakákkal, de nem tudtam a fiús énemet előhúzni, ezért kellett visszaadni a nő szájába a történetet, így a kemény Istentagadó dolgok kimaradtak – csak akkor ismerhetjük meg igazán az Istent (vagy akár a másik embert), ha minden helyzetbe beengedjük. Ez volt az alapkoncepció a második regénynél.

– Burjánzó családi kaleidoszkópot festett, melyben Júlia saját volt férje mástól született gyerekeit is felneveli…

– A család és a sok gyerek, a halott férj, az angol rokonság és a többi fikció. Szerettem volna mozgalmas családi életet, ahhoz meg kell jó pár gyerek. A halott férj szükséges volt, hogy egy új szerelem létrejöhessen, nem akartam válással bonyolítani. Mivel külföldi nevek szerepelnek, a szerkesztőm (Miklya Zsolt) javasolta, hogy hozzak be egy külföldi szálat, mivel nem akartam magyarosítani a neveket. Számomra ilyen egyszerű dolgok ezek, általában egy megélt, erős érzelemhez, élményhez kapcsolom a kitalált világot. A fejemben folyamatosan mennek történetek, még éjjel, álmomban is, csak sajnos keveset írok le.

– Akkor már formálódnak az új sztorik, az új szereplők?

– További írói tervek? Igen, most előbb szeretnék újabb verseskötetet összerakni, de jó pár olvasói visszajelzésből tudom, szeretnék, ha tovább figyelhetnék a család történetét. Most ezen rágódom, hogy melyik szereplőt hozzam ref­lektorfénybe, szóval az is lehet, hogy ebből is lesz valami, nem tudom még. Az írás sok időt vesz igénybe, és amikor elindul egy történet, a szereplői makacsul vinni akarják tovább, nem hagyják az embert élni. Olyankor nem sokat vagyok jelen a családommal, hanem a szereplőimmel töltöm az időt, amikor nem írom a sorsukat, akkor is. Szeretnék még Zaláról írni, mert csuda emberekkel van tele, különleges szeglete a világnak. Olyan szeretni való.

(A könyveket a Parakletos kiadótól lehet megvásárolni, a két kötetet együtt akciósan.)

Forrás

Egyedül nem jó…

Riport az Egyedül nem jó könyvünkről

Riport a Magyar Katolikus Rádióban az Egyedül nem jó című áhítatos könyvünkről. A szerzővel, Miklya Luzsányi Mónikával beszélget Tóth Zsófia. Utólag is meghallgatható! (Elhangzott 2019.02.22. 09:04 órakor, az Akvarell című műsorban.)

Riport a Parakletos bibliai társasjátékairól

Riport a Parakletos bibliai társasjátékairól a Magyar Katolikus Rádióban január 16-án, szerdán 9:30-tól az Életre-való műsorban. Utólag is meghallgatható.

Reformációi LogiSztori – Rendhagyó interaktív egyháztörténeti órák középiskolásoknak

Pályázati beszámoló

A reformáció 500 éves évfordulójára meghirdetett jubileumi programok támogatására kiírt pályázaton, 2017-ben az Egyesült Protestáns Egyház Parakletos Könyvesháza „Reformációi LogiSztori – Rendhagyó interaktív egyháztörténeti órák középiskolásoknak” című pályázata 600 000 Ft támogatást kapott.

Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma

Lebonyolító: Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

Pályázati azonosítószám: REB-17-PROG-0063

1. A megvalósult program bemutatása

A LogiSztori rendhagyó egyháztörténet órákat Miklya Luzsányi Mónika író, pedagógus, teológus vezette. A program során 5 középiskola 28 osztályában és egy gyülekezeti csoportban összesen 676 fiatal vett részt a foglalkozásokon. Ebből 2 református, 3 evangélikus gimnázium, valamint tartottunk egy foglalkozást a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház ifjúsági óráján is. Az órákat minden esetben az iskolavezetéssel egyeztetett időpontban tartottuk, azokban az osztályokban, amelyeket számunkra kijelöltek. Az osztályok kiválasztása változó volt. Volt ahol a legnehezebb osztályokat jelölték ki, ahol eddig semmilyen módszerrel sem lehetett lekötni a gyerekeket, másutt pedig épp ellenkezőleg: a legjobb hittanos osztályok vehettek részt a játékban, jutalomképpen. Egy-egy foglalkozás két tanóra hosszúságú volt.

Összefoglalva azonban azt kell mondanunk, mindegy, hogy milyen összetételű osztályról volt szó, vagy hogy milyen alkalommal vettek részt a gyerekek a rendhagyó órákon, igen hamar bevonódtak a játékba és nagy aktivitással vettek részt rajta, olyan osztályok tanulói is, akiknél egyébként nehéz a fegyelmet megtartani, és az ismeret-elsajátítás terén komoly motivációs problémákkal küszködnek.

A rendhagyó órák lényege az volt, hogy az egyháztörténeti eseményeket és összefüggéseket a fiataloknak saját ismereteikre támaszkodva, egymással közreműködve kellett kitalálniuk. Olyan ez, mint egy nyomozós játék. A foglalkozásvezető egy érdekesen megfogalmazott rövid indító sztorit mesélt el a reformáció korából, majd feltett egy kérdést, amelyre a csoport tagjai közösen keresték meg a megfelelő választ. Ez a munkamódszer a felfedező és a kooperatív tanulás elvén alapszik, amely kitűnően illeszkedik a digitális nemzedék ismeretszerzési szokásaihoz.

A projekt során a következő iskolákban és gyülekezetben jártunk, és ennyi foglalkozást tartottunk:

  • Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium Békéscsaba 4 foglalkozás
  • Székács József Evangélikus Gimnázium Orosháza 8 foglalkozás
  • Kecskeméti Református Gimnázium Kecskemét 8 foglalkozás
  • Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium Budapest 4 foglalkozás
  • Tiszakécskei Református Gimnázium Tiszakécske 4 foglalkozás
  • Egyesült Protestáns Egyház Ifjúsági csoport 1 foglalkozás

2. A projekt jelentőségének indoklása, eredményei, utókommunikációja

Már a projekt indítása előtt létrehoztunk egy nyílt Facebook csoportot, ahol heti egy alkalommal, általában egy egész estét kitöltően online játszottunk LogiSztorit a résztvevőkkel. A csoport közel 190 tagot számlál. A Facebook statisztikája szerint a játékköröket majdnem mindenki követte online (egy-egy poszt nézettsége 160-180 fő között mozgott), a játékban aktívan közelítőleg 30-50 fő vett részt. A játékosok felnőttek, jobbára hittanárok, lelkészek, gyülekezeti munkások voltak, akik később beszámoltak arról, hogy sikeresen használták a LogiSztori módszerét a hitoktatásban.

https://www.facebook.com/groups/1802866946592004/

Az iskolákban tartott LogiSztori rendhagyó órák egy részén a hitoktatók is részt vettek, így megtapasztalhatták annak előnyeit, láthatták milyen az óra felépítése, hogyan aktivizálhatók a gyerekek stb. A hittanárok közül mindenki nyitott volt az új módszerre, és használni fogja a későbbiekben is a hitoktatási gyakorlatában.

A gyerekek és hitoktatók visszajelzései szerint a gyerekek a rendhagyó órák megtartása előtt is több reformációval kapcsolatos alkalmon vettek részt, ám az általunk tartott órák teljesen új aspektusból mutatták be a történelemnek ezt a lényeges szeletét. Nem csak az új információk sokaságát emelték ki, hanem azt, hogy a gyerekek valósággal át is élték a reformáció lényegét és folyamatát.

emberi-eroforras-miniszterium emberi-eroforras-miniszterium

Időkapu az evangéliumi hithez – az 500 éves reformáció nyomában

Pályázati beszámoló

A reformáció 500 éves évfordulójára meghirdetett jubileumi programok támogatására kiírt pályázaton, 2017-ben az Egyesült Protestáns Egyház Parakletos Könyvesháza „Időkapu az evangéliumi hithez – az 500 éves reformáció nyomában” című pályázata 500 000 Ft támogatást kapott.

Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma
Lebonyolító: Emberi Erőforrás Támogatáskezelő
Pályázati azonosítószám: REB-17-PROG-0062

1. A megvalósult program bemutatása

A Parakletos Könyvesház interaktív tanulmányi versenyt hirdetett „Időkapu a hithez – az 500 éves reformáció nyomában” címmel. A versenyre 12-16 éves gyerekekből álló 3-5 fős csapatok jelentkezhettek, egy felnőtt segítővel. Nagyobb részt iskolai csapatok jelentkeztek, kisebb számban gyülekezeti csapatok, illetve egy gyülekezeti-családi közösség. Minden csapat mellett szükség volt felnőtt segítőre, az ő aktivizáló és facilitáló jelenlétük nélkül nem működött volna a dolog.

18 jelentkező csapatból végül 14 csapat indult a versenyben, de akik belevágtak, azok végig ki is tartottak. Lemorzsolódás tehát nem volt, sőt, a harmadik forduló fokozott aktivitást hozott.

A versenyben részt vevő csapatok megoszlása terület, intézmény és felekezet szerint:

Dunántúl: 4, Budapest: 2, Felvidék: 1, Alföld: 6, Erdély: 1 csapat.

Evangélikus: 2, református: 12 csapat

Iskolai: 10 (ebből egyházi iskola: 8), gyülekezeti: 4 csapat.

Mindez széleskörű és sokrétű képet mutat, így a tanulmányi verseny nem vált egy szűk elit versenyévé, inkább a csapatépítést és az egymást megismerő, egymásban társat találó gyülekezeti integrációt szolgálta.

Az első forduló feladatait augusztus végén tettük közzé a Kateteka.hu Időkapu-oldalán, amit a versenyről való tájékoztatásra, valamint anyagainak közlésére hoztunk létre: http://kateteka.hu/idokapu/.

Az 1. forduló a Lutheri reformáció jegyében zajlott, a csapatok szeptember 1-től október 6-ig dolgozhattak a feladatokon (az indulásnál egy hét határidő-hosszabbítást adtunk). Az eredményeket már az erre a célra létrehozott Időkapu-blogon közöltük: https://idokapuahithez.blogspot.hu/

A blog minden résztvevő és érdeklődő számára elérhető, azóta is, tulajdonképpen egy reformációi diákmagazint hoztunk vele létre, amelyet a versenyben részt vevőkkel közösen alkottunk meg, mint „gyülekezeti emlékművet”. A versenyt ezzel a szándékkal hoztuk létre, mégis, a gyerekek aktivitása és lelkesedése felülmúlta az elképzeléseinket. Igyekeztünk tehát az Időkapu-blogot olyan „gyülekezeti házzá” építeni, ahol mindenki otthonra talál, megtalálja a helyét, és eljuttathatja értékeit, gondolatait másokhoz is. A blog külön galériákkal is szolgál, ahol bemutatkoznak a csapatok:

https://csapatokazidokapuban.blogspot.hu/,

megtekinthetőek a rajzok és képek: https://idokapukepek.blogspot.hu/,

valamint az elkészült videofilmek: https://idokapuvideotar.blogspot.hu/.

Hiszen a digitális korszak gyermekei már otthon vannak a szelfi- és filmkészítésben is, és jobban magukénak érzik, ha használhatják ezt a nyelvet. Ahogy a reformáció is egyfajta „médiaforradalom” volt, érdemes a mai nemzedékek számára is az ő médianyelvükön megszólaltatni az üzeneteket. Ez történt mindhárom fordulóban, október végétől pedig az Időkapu Facebook-fiókját is létrehoztuk, hogy az információk gyorsabban eljussanak az érintettekhez.

A további fordulók már hosszabbítás nélkül, az eredeti tervek szerint haladtak:

2. Kálvini reformáció – szeptember 29 – október 27.

3. A reformáció kezdete Magyarországon – október 27 – november 30.

A feladatok az ismeretszerzés mellett a többrétű intelligencia fejlesztését szolgálták, építve a gyerekek alkotó és problémamegoldó képességére, a csapatok belső erejére, dinamikájára. Minden fordulóban szerepet kapott egy-egy tesztszerű kvíz, ami egyháztörténeti ismeretekre épült, de ugyanilyen fontos volt a bibliaismeret, a logikus gondolkodás, a szöveg- és képalkotás, a zenélés-éneklés, a versírás, dalszerzés vagy a médiahasználat. Azok a csapatok jártak jól, ahol a csapattagokban ez szerencsés összetételben megvolt, és egymást kiegészítve tudtak különböző területeken is értékes munkát végezni. A gyerekek eközben rájöttek arra, hogy igazán jó eredményt csak folyamatos együttműködéssel érhetnek el. Amiben a felnőtt vezetőnek is alkotó szerepe van: sem a feladatokat rá hárítani, sem a vezetését nélkülözni nem érdemes.

2. A projekt jelentőségének indoklása, eredményei, utókommunikációja

A feladatok értékelését a Parakletos Könyvesház szerkesztői-alkotói-munkatársi közössége végezte, így ez a szervezők számára is komoly próbatétel és csapatépítő tréning volt, mint menet közben kiderült. Az folyamatos értékelés, a megjelenésekkel való visszajelzés olyan légkört teremtett a csapatok számára, ami építő és inspiráló is volt egyben, mint azt a győztes csapat vezetője, Oberling Zsanett köszönő levelében írta: „Hálás vagyok az ötletes feladatokért, a rendszeres visszajelzésekért, a szempontokért, a blogért, szóval mindenért. Még nem vettünk részt olyan versenyen, ahol ennyi visszajelzést kaptunk volna a feltöltött feladatokról, a pontverseny állásáról. Diákjaim is nagyon élvezték a feladatok kidolgozását, megoldását.”

A blog tájékoztató oldalán összegyűjtöttünk minden fontos információt a versenyről, így a feladatok és azok értékelése jobban nyomon követhető a későbbiekben is: https://idokapuahithez.blogspot.hu/p/tajekoztato.html. Hiszen az anyag továbbra is használható, értékes feladatgyűjteményként és módszertani segédanyagként szolgál azok számára, akik felismerik a projektpedagógia előnyeit az iskolai és gyülekezeti gyerek- és ifjúsági munkában.

A verseny eredménye talán épp ebben, és nem az első öt csapat kiemelésében és díjazásában mutatkozik meg. Mindenki értékes tagja lehet egy gyülekezetnek – akárcsak Isten országának. Az élő gyülekezet ma sokkal inkább egy kölcsönösen egymásra utalt és együttműködő csapat-közösség képében mutatkozik meg, mint a felülről vezérelt nyáj vagy az automatikusan bólogató alattvalók tömegének a képében. Mi legalábbis igyekeztünk ebben a nyomban haladva megmutatni, mi rejlik a gyerekekben, ha egy gyülekezetnyi ember összefog az online és offline térben.

A verseny díjazásaként értékes nyereményeket kaptak a versenyzők. Igyekeztünk a nyereményeket „testre szabni”, tehát nemcsak az eredményt, hanem a csapattagok életkorát, a verseny során megismert aktivitásukat is figyelembe vettük, és így válogattuk össze a megfelelő ajándékot. Nem csak a diákok, hanem a felkészítő tanárok is kaptak jutalmat. Összesen 159 könyvet, 13 társasjátékot és 14 DVD-t osztottunk ki jutalomként.

A verseny során beküldött fotókból, képekből, szelfikből egy képeslapsorozatot készítettünk, amit a csapatok a nyeremények és az oklevél mellé megkaptak, így ez egy méltó emlék marad a számukra.

Több kérés is elhangzott a csapatok részéről, hogy jó lenne valamilyen formában egy hasonló tanulmányi versenyt a jövőben is folytatni. A reformáció jubileumi évében számunkra ezt a Reformációi Emlékbizottság támogatása biztosította, saját anyagi forrásunk kevés ehhez. Hogy a jövőben lesz-e hasonló pályázati lehetőség, azt nem tudjuk. Mindenesetre figyeljük a pályázatokat, és nyitottak vagyunk továbbra is hasonló interaktív vetélkedő szervezésére, ha megfelelő alkalom adódik rá. Kiadói tevékenységünk viszont hasonló szellemben folytatódik, és sok feladatötlettel, játékkal, segédanyaggal látjuk el a hitoktatókat, akár Parakletos-kiadványokról, akár Katetéka-megjelenésről legyen szó.

emberi-eroforras-miniszteriumemberi-eroforras-miniszterium