„Még jó, hogy nincs nálam több pénz, mindet el tudnám itt költeni” – ül az asztalhoz fejét rázva Arnold atya a protestáns Parakletos könyv- és játékbolt emeletén, Kiskunfélegyházán. Egy beszélgetésindító társasjátékot tesztelünk együtt Damásdi Dénesné Judittal és csapatával, mert kíváncsiak vagyunk, hogyan zajlik itt az értékteremtés hónapról hónapra, a gondolattól a nyomdába kerülésig.

Január – Jöhetünk!
Még január elején értesít Damásdi Dénesné Judit, hogy régi kérésemnek most eleget tudnak tenni, végigkísérhetem egy új játékuk megszületését.

Ennek alapja egy klasszikus memóriajáték, amely az „Állati jó kérdések” munkacímen fut. Nincs tábla, nincsenek bábuk és győztes sincs. Az elképzelés egy beszélgetést elősegítő kártyajáték a Bibliában szereplő állatokkal, ami 9-12 éves gyerekeknek szól, de ifiseknek, csoportoknak, felnőtteknek is játszható. Első tesztjáték: hamarosan. Majd üzenetet kapunk, hogy februárban kerül rá sor.

Közben kis papírokra került a Szentírásban egyetlenegyszer említett gyík, a légy, a bolha és a víziló, és január végére az állatokhoz kapcsolt kérdések is elkészültek – ezeket Miklya Zsolt írta, ő a játék szerkesztője is.

A kártyákon a gyerekeknek is szerepelnek könnyű, a Szentírás ihlette vagy épp személyesebb kérdések, utóbbi például a hiénakártyán: „Sorolj fel hármat a nem a legszerethetőbb tulajdonságaid közül!” Ha valakinek kényelmetlen egy kérdés, egyszer passzolhat.

Február – tesztel pap, lelkész, rendszergazda
Bevett gyakorlat szerint a Parakletos munkatársai kipróbálják a játékot az egész csapattal. Már itt ül a Könyvesházban Kiss Károly, aki a terjesztéssel foglalkozik, Könyves Gábor, a kiadó rendszergazdája, Hegyi Máténé Zsuzsa, aki a csomagküldésért felel. Szintén tesztelő lesz Hatvani Zsófia helyi református lelkész, és a cikk születése miatt mi is ideülünk fotós kollégámmal. Aztán vásárolni érkezik a római katolikus pap, Arnold atya. Vele tartó munkatársa, a hitoktató Gábor „az Isten bocsássa meg, hogy nem hívtatok meg játszani” mondattal üdvözli a tesztjátékba épp belekezdő társaságunkat, nagy a nevetés, de vannak plusz székek, így ők is próbajátékosok lesznek.

Ekkor még egyszerű, fáradtsárga lapokra nyomtatott betűkódokkal próbáljuk ki a játékot: a fejlesztők feljegyzik, hogy a kártyapárok keresését fel kell gyorsítani, mert így vontatott a játék. Miklya Zsolt szabálymódosítást jelent be.

„De hát te írtad!”
Említik, hogy a végleges játék szebb lesz, a színeket most még betűkkel pótoljuk:

„Nálam van a ’C’ bölény, kérem az ’A’ piócát.”

A legabszurdabb, amikor „vérfarkast” kér valaki – mert így értette a „’B’ farkast”.

A játék beszélgetős része következik. A kérdéseket összeállító Miklya Zsolt húz egy kártyát. Hosszan hallgat, gondolkodik, a csöndet Damásdi Dénesné Judit nevetve töri meg a „Váratlanul ért a kérdés? De hát te írtad!” közbevetéssel. Zsolt válasza csöndesíti el a derűs, hangos társaságot. Talál a kérdés, átgondoltan válaszol. Aztán sorra mindenkitől jönnek az őszinte, meglepő válaszok.

Ennek az a következménye, hogy kizökkenünk, és spontán beszélgetni kezdünk egészen mély családi, hitéleti dolgokról. Valaki próbálkozik a visszatereléssel, „inkább a játékot folytassuk” –, ám Damásdi Dénesné Judit mindenkit megnyugtat: „eljutottunk oda, ami a jó beszélgetős játékokra jellemző, hogy már kártya nélkül is megy.” Erre erősít rá Miklya Zsolt is, szerinte a játék „katalizátor”, lényege, hogy kilép önmagából, és marad a beszélgetés.

Játék után egy órán át jönnek az ötletek, kritikák, meglátások. Damásdi Dénesné Judit szerint a kérdésekre gyerekek is tudnak majd válaszolni, csak egészen mást fognak mondani. Könyves Gábor azt mondja, meglepte, hogy ami számára gagyinak tűnt, végül a próbajáték során jól működött. „Én racionális ember vagyok, más lelki beállítottságú – nagyon mást értünk a kérdések alatt.”

Március–május: galamb kereszttel
A következő mérföldkő a grafikai munka. A vizuális megvalósításhoz Miklya Zsolt több ezer kész állatrajz közül válogat, darabját egy dollárért meg lehet venni. 70 bibliai állat több mint felét sikerül így beszerezni, a grafikus ezeket átdolgozza, kiegészíti. A többi állatot terveztetni kell. Ábrahám János grafikus kedvence a bolha életre keltése. Március második felében hozzákezd, a végső változatot május közepén adja le.

Elkészülnek a kártyák. A doboz első terve is kész, de ezt inkább még áttervezik. Viszont a játék neve eldőlt: „Nyúlcipő és sasszem – Állati jó kérdések 1.”

Miklya Zsolt és a grafikus legalább tízszer találkoznak és sokszor konzultálnak online. A grafikus a galamb nyakába nyakláncot tesz keresztalakú medállal.

Nem lehet bombázni az Igével
A tanév vége előtt még több hittanos és gyülekezeti csoport kipróbálja a játékot, jók a visszajelzések. Az egyik tesztelő Feketéné Prikkel Andrea vallástanár, aki kiskunfélegyházi református hittanosokkal próbálja ki a játékot, azt mondja, a gyerekeknek a kártya modern képi világa tetszik, a játék lendületes, viszi magával a társaságot. Ha az egész tanórát odaszánják, végigjátszható, de a kérdéseket külön is be tudja építeni.

„Mindig megkérdezem a gyerekektől, hogy vannak. E helyett is lehet használni a játék kérdéseit, amúgy sem lehet őket azonnal lebombázni az Igével, kell felvezetés, ráhangolódás.”

Júliusi tesztjáték: újabb ötlet születik
A kiadóban július elején ülünk le újra tesztelni a Nyúlcipőt. Jön Feketéné Prikkel Andrea vallástanár, meghívták a februári tesztelésen lelkes Arnold atyát, és itt vannak a Parakletos munkatársai is.

Fél éve felmerült, milyen kár, hogy a kártya nem játszható egyedül. Miklya Zsolt meglep bennünket azzal, hogy megvalósította: piramisként kirakva a Nyúlcipő működni fog önismereti játékként is.

„Ez ugyanaz a játék, amit télen papírfecnikkel játszottunk?” – tanakodik Arnold atya, akit velünk együtt meglepett, mennyire jó a grafika. Igaz, még vannak hibák, például az ökör még sárga hátterű, de már átírták, hogy zöld lesz. A kártyák keretszínét is módosítják.

Újabb ötlet születik a hittanórai tapasztalatok miatt: kerüljön rá a dobozra, hogy a játék nagy csoportban is használható. Az eredeti terv 1-8 játékos jelölése volt.

Augusztus: igehelyek, nyomda, csomagolás
A nyári tesztjáték után a készítők 80-90% közöttinek ítélik a játék készültségi szintjét. Miklya Zsolt véglegesíti még a szöveget, pontosítja a játékszabályt, amit ilyenkor még többekkel átolvastatnak. „Ezek után jövök a sziszifuszi bogarászással, ellenőrzöm a helyesírást, a bibliai igehelyeket” – ezt már a kiadóvezető mondja. A nyomdába küldés előtt több körben nézték át a kártyákat, és csaknem száz apróságot javítottak még ki.

A Parakletos előre lekötötte nyárra a nyomda kapacitását, mivel az utóbbi időben a nyomdai árak megháromszorozódtak, a kapacitások csökkentek, munkaerőhiánnyal küszködnek, a papírhiány is általános jelenség. Csúszás nem lesz, kis nehézség adódik: a 144 kártyát a nyomda négy ívre teszi egymás mellé, de az egyik állat kétszer szerepel, míg egy másik hiányzik – Damásdi Dénesné ’Sasszem’ Judit azonban ezt észleli, így méltó a játék nevéhez. Javítás után indulhat a nyomdagép Felsőtárkányban.

Augusztus 15-re már a tervezett mennyiség fele, ezer darab játék hozzávalói elkészültek. A már említett munkaerőhiány miatt a Parakletos munkatársai napokig dobozolják a kártyákat. Ezt követően mennek a társasok Kecskemétre, ahol lefóliázzák őket. Augusztus 23-án felkerül a webshopba a játék, még aznap eladják az első darabot.

A játékhoz egy magyarázó videó is készül.

2023. szeptember – december: drágább a Nyúlcipő
Az Állati jó kérdések címet viselő játék az előzetes tervekhez képest hamarabb elkészült, és kb. 10 százalékkal kerül többe, mint azt előzetesen tervezték. A játék a kiadónak milliós nagyságrendbe került, csak a grafikai és nyomdai költségek 4 millió forintot tettek ki. Nyomdakész a második része is, ám az leghamarabb egy év múlva jelenhet meg. „Nincs tőkénk. Akkor tudunk újabb játékot kiadni, ha eladjuk a meglévőket” – magyarázza Damásdi Dénesné Judit. Több más játékötletük is van, köztük olyan is, ahol már elkezdték a tervezést, sőt, a grafikai munka is elindult. Számukra még most jönnek a könyves, társasjátékos piac legfontosabb hónapjai, mert a karácsonyfa alá sokan tesznek könyvet, játékot.

Az igény teremtette meg a bibliai társasjátékokat
„Ma valószínűleg eladhatatlan lenne az első társasjátékunk” – mondja Könyves Gábor, a kiadó egyik munkatársa, bár a közelmúltban sikerült eladni az utolsó dobozt is belőle – több mint 25 évvel a játék kiadása után. Persze ennek is megvan a története: a József élete játékból – tévedésből, egy nyomdai hiba miatt – 10 000 darab készült a megrendelt 5 000 helyett. Mostanában az új játékokból 2 000 darabot gyártanak le az első kiadásnál. A társasjátékok világa megváltozott: fontosabb az illusztráció, a játékszabály legyen tömör, könnyen érthető – lehetőség szerint egyetlen oldal.

A Parakletos Könyvesház a kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház tulajdonában van, ez a református egyházhoz tartozó gyülekezet különleges, mert evangélikus és református tagok alkotják. A Könyvesház alapításakor nem volt céljuk a játékgyártás, viszont egyértelmű lett az igény rá – meséli a kiadó vezetője. Belevágtak a bibliai tematikájú társasjátékok kiadásába. A József élete után jöttek a hagyományos memóriakártyák, majd egyre több saját játékot fejlesztettek, ezek közül legnépszerűbb a több kiadást megélt Úton-útfélen. De készült Magvető néven gyülekezetépítő stratégiai játékuk is, amely akkora siker, hogy a kiadó a nem használt példányokat visszavásárolná.

Ha Ön is szívesen tenne bibliai témájú társasjátékot a karácsonyfa alá, böngéssze a Parakletos honlapját, vagy térjen be a budapesti Bibliás Könyvesboltba, ahol személyesen is megvásárolhatja ezeket!

Képek: Kapás Csilla, Papp Attila Gyula, Parakletos Könyvesház

Megjelent a parokia.hu oldalon, 2023. október 26-án, “Társasjáték születik” címmel, Hegedűs Márk írása